Enyedi István (Nagybánya, 1659. – ?, 1714. aug. 15.) ref. tanár. Nagybányán kezdte tanulását. Azután Nagyenyeden tanult, hol 1681-ben kollégiumi könyvtárnok volt. Majd külföldre ment s 1684. aug. 11-én a leideni, 1685. aug. 17-én a franekeri egyetemre iratkozott be. Hazajővén 1688. nov. 7-én Felsőbányán lett lelkész, de már 1691-től Marosvásárhelyen hivataloskodott. Innen 1692-ben a teológia tanárának hívták Nagyenyedre. A kollégium feldúlása után egy időre bujdosni kényszerült, de azután ismét folytatta hivatalát. Utolsó éveiben betegsége miatt nem szolgálhatott. – Művei: De lapsu, peccato et causa peccati (2 r.). (Kolozsvár, 1681.) De sapientia carnis ejusque vanitate. (Franeker, 1686.) Halotti beszéd Kendeffi János felett. (Kolozsvár, 1697.) Istenben elnyugodott… (Gyászbeszéd →Misztótfalusi Kis Miklós felett). (Uo. 1702.) – Üdvözlő verset írt →Musnai Mihályhoz (1685.), Szőlősi Pálhoz (1686.), Füsi Lőrinchez (1686.), Nánási Mihályhoz (1687.), →Debreceni Ember Pálhoz (1686.) és →Pápai Páriz Ferenchez (1695. és 1708.). – Veje volt →Sárpataki Mihálynak.