Enyedi György (?, 1551. – Kolozsvár, 1597. nov. 24.) unit. püspök. Honi tanulmányai után 1578 tavaszán →lector lett Kolozsvárt, ahonnan 1684 tavaszán külföldre indult s miután Genevában másfél évet, Padovában másfél évnél valamivel többet eltöltött, meg még utazgatott is, negyedfél év elmúltával, 1587 őszén tért vissza hazájába, hol ekkor kolozsvári →rektor lett. 1592 őszére püspökké választatott s ugyanakkor prédikátori állást foglalt el Kolozsvárt. – A magyar irodalomtörténetben főleg Gismunda és Gisquardus szerelmi történetének verses fordítása teszi nevét emlékezetessé. – Teol. irányú művei: Oratio funebris ad tumulum… Demetrii Hunyadini… Kolozsvár, 1592. Explicationes locorum veteris et novi testamenti, ex quibus trinitatis dogma stabiliri solet. Uo. 1598. (→Toroczkai Máté adta ki, akinek magyar fordítását 1619-ben szintén közrebocsátották.) E műve, mely 1670-ben is megjelent Groningenben, világhírre tett szert a teológusok közt és egy egész irodalmat teremtett úgy a magyar, mint az idegen tudósok körében, kik cáfolására vállalkoztak. Több más művet is írt, így Cserényi Mihály és →Szilvási János elleni vitairatokat, valamint százakra menő prédikációt, melyek mind kéziratban maradtak. (Egyet ez utóbbiak közül a Ker. Magvető 1900. évi folyama közölt.)

Irodalom: Jakab Elek: E. Gy. élete (Ker. Magvető, 1890.), Kanyaró Ferenc: E. Gy. egyházi beszédei (Uo. 1898.), Zoványi Jenő: E. Gy. lectori működésének és külföldi tanulásának időpontja (Uo. 1936.).