Egyházkerületek, a magyarországi prot. egyházakban az egyházegyetemeknek azok az alkotórészei, melyeknek élén egy-egy püspök és egy vagy több →főgondnok, illetőleg →felügyelő áll. Az egyházkerületek jelenlegi alakjukat idők folyamán nyerték, mindig a körülmények befolyása alatt, nem pedig elvi alapon. Legelőször p. o. többnyire a róm. kat. püspöki megyék területéhez képest alakult a kiterjedésük. Legutóbb meg Magyarország feldarabolása lett döntő tényező mind számukat, mind terjedelmüket illetőleg. Úgy hogy újabban a következők léteztek: 1. evangélikusok: Magyarországon a →bányai, a →dunáninneni, a →dunántúli, →tiszai: Csehszlovákiában a szlovenszkói keleti, a szlovenszkói nyugati; Romániában a szász, a zsinatpresbyteri, Jugoszláviában a német–magyar, a szlovák. 2. reformátusok: Magyarországon a →dunamelléki, a →dunántúli, a →tiszáninneni, a →tiszántúli; Csehszlovákiában a kárpátaljai, a szlovenszkói keleti (tiszáninneni), a szlovenszkói nyugati (dunáninneni); Romániában az erdélyi – most már kolozsvári –, a királyhágómelléki – most már nagyváradi –; Jugoszláviában a „jugoszláviai”. A csehszlovákiai ref. egyházkerületek eredeti alakjukban 1938-ban megszűnvén, helyettük egyetlen egy alakult. A szlovenszkói ev. egyházkerületek is mentek át 1939-ben változáson, amennyiben kivált belőlük a német nyelvűeké, melyhez a magyar egyháztagok is tartoztak, amíg ez a kerület élt.