Egyetemes főgondnok, a magyarországi ref. egyház legfőbb tisztségének betöltője lett volna, ha sikerül neki gyökeret verni. Ám többrendbeli kísérlet után sem jutott el a megvalósuláshoz. Az első, aki betöltötte, →Ráday Pál volt, miután az evangélikus példáját követve, még 1712-ben megbízást adtak neki rá hitsorsosai. Az ő 1733-ban történt halála után már a következő évben megválasztották rá gr. Bethlen Józsefet, de őneki odazsugorodott ebbeli hivatala, hogy a →partiumban →főgondnokoskodott. 1773-ban aztán a →dunamelléki főgondnokot, Beleznay Miklóst tették egyetemessé is, ám ő csak 1778-ig viselte ebbeli hivatalát. A →budai zsinat rendszeresítette ugyan ezt az állást, de minthogy kánonai sohasem nyertek szentesítést, dugába dőlt az erre irányuló terv. Azóta nem is történt újabb kísérletezés ily irányban.

Irodalom: Zoványi Jenő: Egyetemes főgondnok és főconsistorium a magyarországi ref. egyházban (1903.), Uő: Az egyetemes felügyelői és egyetemes főgondnoki állás eredete (Prot. Szle, 1917.).