Egri Lukács (Eger, ? – Jászó, 1574.) antitrinitarius irányú prot. lelkész. Itthon befejezvén tanulását, külföldre ment s 1552. jún. 20-án a wittenbergi egyetemre iratkozott be, később pedig a krakkói egyetemet látogatta. Erről 1555. ápr. 9. után tért vissza hazájába, hol szülővárosa hívta meg papjának. Onnan 1558-ban Kolozsvárra távozott magyar prédikátornak, de 1565-ben visszatért Egerbe. Ekkor már antitrinitarius jellegű elveket hirdetett, melyeknek visszavonására a →Göncön 1566. jan. 22-én összeült →zsinat sem bírta rávenni. 1567-ben Ungvárra választották plébánosnak és állítólag csakhamar az →ungi egyházmegye →esperesének is. Nem lehetetlen, hogy könyvet is adott ki nézeteiről, melyeknek megdöntésére 1568. jan. 6-án ismét zsinatot tartottak a tiszáninneniek, ezúttal Szikszón. Sem ennek, sem a pár hét múlva, jan. 27-től több napon át Kassán tartott, lutheránusokkal közös zsinatnak nem sikerült az időközben Schwendi Lázár kassai főkapitány által elzáratott Egrit elhallgattatni. Annyira, hogy ezután, szádvári fogságából sem szűnt meg elveit hirdetni, miért is 1568. aug. 28-án ismét összeült egy zsinat Sárospatakon a megcáfolására. Egyidejűleg →Szikszai Fabricius Balázs könyvet írt ellene. Noha 1570-ben aláírt egy tételeit megtagadó hitvallást, mégis fogva volt ezentúl is, mégpedig 1572-től Jászón, hol meg is halt. – Részt vett a →Heltai újszövetség fordításában.

Irodalom: Kiss Áron: Károlyi Gáspár küzdelme a szentháromság tana védelmében Egri Lukács ellen (Károlyi-Emlékkönyv, 1890.), Zoványi Jenő: A szikszói zsinat kérdéséhez (Ker. Magvető, 1936.).