Edvi Illés Pál (Réti, 1793. jún. 29. – Pest, 1871. jún. 22.) ev. lelkész. Tanult Sopronban 1802–1813-ban, azután nevelősködött két évig. Ekkor külföldre ment s 1815. máj. 15-én a jenai egyetemre iratkozott he, melyről hazatérve. 1817 októberében →káplán lett szülőföldjén lelkészkedő atyja mellett. Már 1818-ban lelkésszé választatott Nagygeresdre, innen azonban a róm. kat. egyházat és papságot dicsőítő verse miatt távozni kényszerülvén, 1823-ban Vanyolára, 1831-ben Nemesdömölkre ment papnak. A →dunántúli egyházkerület nemsokára levéltárnokká, a Magyar Tud. Akadémia 1835-ben levelező taggá, a →kemenesaljai egyházmegye 1845-ben →esperessé választotta. Miután 1852-ben lemondott erről a tisztségéről, 1863-ban pedig elhagyta lelkészi hivatalát is, Pestre költözött, hol vakon élt. – Írói működése sokoldalú és korához képest becses volt. Számos folyóirat közölt tőle verseket és hosszabb-rövidebb prózai dolgozatokat. Önállóan kiadott művei leginkább az egyházi irodalom körébe vágnak s ezek a következők: Vallás-türedelem példája a legújabb időkből. (Pest, 1826.) A szent frigy (Beköszöntő beszéd). (Uo. 1831.) (Toldalékul önéletrajza.) Ékes házi oltár (Verses imák). (Uo. 1832.) Gyónók katechismusa. (Uo. 1837.) (Új kiad. Pápa, 1858.) Ker. ábécé. (Pápa, 1839.) (IV. kiad. Pest, 1850.) Egy egész esztendőre szolgáló eredeti közérthető ker. prédikációk (4 k.). (Pest, 1840–41.) Prédikáció az esküvésnek szentséges voltáról. (Pápa, 1842.) A nemesdömölki ev. hívek templomának évszázados ünnepélye (Benne prédikáció tőle és „Az egyház és templom históriája”). (Pest, 1844.) Esperesi beköszöntés. (Pápa, 1845.) Népszerű halotti prédikációk. (Pest, 1846.) Postilla. (Uo. 1847.) Búcsúszózat 32 évig szolgált nemesdömölki gyülekezetétől. (Pápa, 1863.) – továbbá Káldy Judit (1819.), Mesterházy Dánielné Konkoly Thege Anna (1832.) felett s az I. Ferenc halálakor (1835.) tartott beszédei. Sok munkája maradt kéziratban is. Vannak dolgozatai az 1831-ben kiadott dunántúli Agendában is.

Irodalom: Haberern Jonathán: E. I. P. emléke (1872.).