Édes Albert (Csór, 1805. márc. 27. – ?, 1887. júl. 29.) ref. lelkész. Középiskolát Pápán és Sárospatakon végzett. 1823-tól nevelősködött, 1825-től tanító volt Beregszászon, 1827-től hittanhallgató Sárospatakon, ahonnan 1829-ben tanárnak ment Miskolcra. 1835-ben Tiszakesziben, 1843-ban Tiszatarjánban lelkész lett. Az →alsóborsodi egyházmegye 1857-ben →esperessé választotta. 1863-ban lemondott mind esperesi, mind lelkészi hivataláról s azontúl birtokán gazdálkodott. – 1865–68-ban országgyűlési képviselőséget viselt. – Egyházi művei: É. A. egyházi beszédei (3 k.), (Pest, 1856–57.) és (Pápa, 1860.) É. A. rövid életrajza. (Sárospatak, 1882.) – továbbá →Apostol Pál felett tartott gyászbeszéde (1860.). – Atyja, É. Gergely (1763–1847.), testvére, É. János (1809–1846.), fiai, É. Ábrahám (1832–1911.) és É. Vince (1833–1900.) szintén fejtettek ki egyházi irodalmi munkásságot.