Dósa Elek (Marosvásárhely, 1803. márc. 15. – Pest, 1867. nov. 19.) ref. tanár. Marosvásárhelyen tanult, 1819. júl. 3-án lépvén a felsőbb osztályokba. 1825-ben végezte iskoláit, s már 1826 májusában megválasztatott jogtanárnak ugyanoda. Tanszékének elfogadása előtt azonban hosszabb idei patvaristáskodás után 1828-ban ügyvédi vizsgálatot, 1829-ben jogdoktori szigorlatot állott ki a budapesti egyetemen, majd 1830-ban külföldi egyetemeken járt és csak 1831 elején kezdett hozzá tanári működéséhez. A szabadságharc után sok zaklatást és hosszabb fogságot szenvedett, a tanári hivataltól pedig eltiltatott. 1862 szeptemberében mégis újból megkezdhette jogi előadásait, melyeket aztán akkor hagyott abba, mikor 1865-ben a kolozsvári, 1866-ban a pesti országgyűlésre képviselőül küldetett. Ez utóbbin a képviselőháznak egyik alelnöke volt. A Magyar Tud. Akadémia 1861-ben levelező, 1865-ben tiszteleti tagjává választotta, a →marosi egyházmegyének 1857-ben algondnoka, 1865-ben →főgondnoka lett. – Egyházi műve: Az erdélyhoni evangelico-reformátusok egyházi jogtana. (Pest, 1863.)

Irodalom: Szász Béla: Az élet a halálban (1868.), Koncz József: A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium története (1896.).