Diószegi Sámuel (?, ? – ?, ?) ref. lelkész, Sárospatakon tanult, honnan kimenvén miskolci →rektorságra, 1669-ben ott működött. Onnan visszatérve Sárospatakra, az elűzött kollégiummal ő is vándorútra kelt, s a Gyulafehérvárt való letelepedéskor →seniorságot viselt egészen 1675. júl. 12-ig. 1680 elején Dobravicán, 1681-ben Bojton. 1687-ben Giródtótfaluban lelkészkedett. – Műve: Holt eleven Phoenix (Gyászbeszéd Bocskay István bujdosó zemplénvármegyei főispán felett). (Kolozsvár, 1674.) („Szomorú halotti pompa” c. gyűjteményben.) Üdvözlő verset írt →Nánási V. Gáborhoz (1675.).