Diószegi Kis János (Bihardiószeg, 1708. körül Erdőbénye, 1782.) ref. lelkész, valószínűleg unokája az előbbinek és fia a következőnek. Tanult Marosvásárhelyen, hol 1729 májusától 1730 márciusáig →seniorságot viselt. Ezután külföldre menvén, 1730. júl. 5-én a marburgi egyetem hallgatói közé lépett. Innen visszatérve, először udvari pap lett Olthévízen, 1735 őszén Sárospatakon foglalt el lelkészi állást, amelytől 1742 júniusában elmozdította az →egyházkerület, de szeptembertől újra folytatta hivatalát. 1752-től Ónodon, 1756-ban Sajóecsegen lelkészkedett. Később lemondván tisztéről, Erdőbényére vonult. – Művei: De plerophoria. (Marburg, 1731.) Hugo Grotiusnak a ker. vallás igazságáról írott könyvei (A hetedik könyvet maga írta). (Uo. 1732.) (A svéd király költségén jelent meg „Egy bujdosó magyar” álnév alatt.) Isten háza drágaköve (Gyászbeszéd →Szathmári Paksi Mihály felett, 1744.). (Kolozsvár, 1748.)