Diószegi Kis István (Bihardiószeg, 1635. körül – ?Bihardiószeg, 1698. jún. 22.) ref. püspök. Bihardiószegen kezdte tanulását. Ezt Nagyváradon folytatta, ahonnan 1657-ben Berettyóújfaluba ment →rektornak. Majd 1660-tól Debrecenben tanult, hol egyúttal kántorságot is folytatott. Külföldre menvén, 1663. okt. 31-én Franekerben, 1664. júl. 6-án Groningenben iratkozott be az egyetemre. Innen aztán visszatért amoda, s 1666 februárjában teol. doktorságot szerzett. Miután Angliában is megfordult, hazajött, s még ez év folyamán tanári állást foglalt el Debrecenben. 1668 tavaszán lelkész lett szülővárosában, s mint ilyen 1682-ben vagy 1683 első felében az →érmelléki egyházmegye →esperessé, 1689-ben a →tiszántúli egyházkerület főjegyzővé, 1693. okt. 2-án püspökké választotta. – Főleg írói munkásságával tett szert hírnévre. Művei: De paschate. (Franeker, 1664.) De apparitione spirituum. (Uo. 1666.) Lelki fegyver (Van Diest Henrik által németről hollandra átültetett imák fordítása). (Hely n. 1666.) (Számtalan kiadása van, melyek közül az utolsó 1851-ből való.) Kiosztatott talentom (Prédikációk). (Debrecen, 1679.) Könyörgések… (Az előbbinek a végén.) A sz. generalis gyűlésbe tett némely deliberatumok és azok felől való tanítás. (Uo. 1682.) Igen sok prédikációja kéziratban maradt. Üdvözlő verset írt Eszéki T. Istvánhoz (1664.) és Veszprémi B. Istvánhoz (1666.), gyászverset a Köleséri Sámuel halálára (1683.).

Irodalom: Tóth Ferenc: Túl a tiszai… püspökök élete (1812.)