Diószegi Kalmár Pál (?, 1628. v. 1629. – Nagykálló, 1663. körül) ref. esperes. Tanult Debrecenben, ahol 1647. nov. 29-én lépett a felsőbb tanulók sorába. Külföldre menvén, 1652. máj. 9-én a leideni, 1653. júl. 13-án a franekeri, mindjárt ezután aug. 25-én a groningeni egyetemnek iratkozott be hallgatójául. Hazajőve, 1656 tavaszára nyírbátori, 1658-ra pedig nagykállói pap lett. A →szabolcsi egyházmegye vagy még ez évben, vagy a következőben →esperesévé választotta, de már 1663 körül meghalt. – Művei: Disputatio logica de combinatione argumentorum (2 r., a másodiknak a címében az utolsó szó helyett „axiomatum” áll.). (Leiden, 1652. és 1654.) De conjugio. (Uo. 1654.) Héber üdvözlő verseket írt →Báthory G. Mihályhoz (1653.), →Kismarjai V. Pálhoz (1653.), →Debreceni Kalocsa Jánoshoz (1654.) és →Szepsi Korocz Andráshoz (1654.). Respondens volt a „De causae efficientis divisione” (1652.) és „De justificatione” (1652.) tartott vitákon.