Dicsőfi (1870-ig Rosztomili) József (Balmazújváros. 1859. júl. 6. – Debrecen, 1920. aug. 31.) ref. lelkész. A gimnáziumot 1877-ben, a teológiát 1881-ben végezte Debrecenben, hol azután egy évig gimn. segédtanár, egy évig kollégiumi →senior volt. 1883 őszén külföldre ment s Lipcsében és Marburgban gyarapította ismereteit. 1885-ben hazajőve, Debrecenben →káplánkodott, míg 1887 februárjában segédtanár lett a →teol. akadémián, melyre ezévi májusában rendes tanárrá választatott. 1890-ben ugyanott lelkészi állást foglalt el. 1905-től 1911-ig egyházkerületi főjegyzőséget viselt. 1908-tól választmányi tagja volt a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak, 1917-ben pedig a teológia díszdoktorává avatta a debreceni egyetem. – Sokáig munkatársa volt a →Debreceni Prot. Lapnak, szerkesztette a Hittanszaki Önképző Társulat Közlönyét az 1880–91. tanév-ben. – Művei: Debóra éneke (Db. Prot. Lap. 1885.). Sullamith. (Debrecen, 1886.) A synoptikus evangéliumok kritikája és apológiája. (Debreceni akadémia évkönyve, 1888.). A tékozló. (Debrecen, 1888.) Evangéliumi elmélkedések. (Uo. 1893.) Templomi gondolatok (2 k.). (Uo. 1901. és 1928.) – úgyszintén azok az alkalmi dolgozatok, melyeket lelkészi beköszöntésekor (1890.). a felsőbányai templom felavatásán (1896.), a debreceni kollégiumi ifjúság új zászlójának felavatásán (1905.), a szatmári templom százéves ünnepélyén (1908.), →Bocskay (1907.) és Calvinus emlékünnepén (1909.) s a reformáció 400 éves fordulóján (1917.) mondott el, valamint „Egyedül hit által” (1887.), „Mik vagyunk mi?” (1894.), „Az ezredik óév és az ezeregyedik tavasz” (1896.), „A templomi… istentisztelet becse” (1897.), „Gondolatok az új század legelső bűnbánati napjaiban” (1901.), „Ki tud igazán mulatni?” (1908.) címmel közre bocsátott prédikációi. Jelentékeny részt vett a bibliafordítás akkori revíziójában.