Dianiska András (Batizfalva, 1840. aug. 9. – ?, 1906. jún. 2.) ev. lelkész. A gimnáziumot Lőcsén, Rozsnyón és Késmárkon, a teológiát Eperjesen végezte. 1862-ben külföldre ment s Rostockban, Erlagenben és Bécsben gyarapította ismereteit. Két év elteltével hazajővén, először szülőhelyén, 1879-től Zágrábban volt lelkész, ahol egyszersmind az egyetemen előadta a magyar nyelvet. 1882-ben lőcsei lelkész lett s mint ilyent 1902-ben →esperessé választotta a →hat szabad kir. városi egyházmegye, mely azonban 1904-ben feloszolván, megszűnt e hivatala. 1888-tól az egyetemes →gyámintézet tiszai egyházkerületi elnöki tisztét ő viselte. – Egyházi és iskolai tárgyú számos cikke 1860-tól hazai és németországi, leginkább német nyelvű közlönyökben jelent meg. Külön kiadva egyházközségi és gyámintézeti jelentéseken kívül a következő munkái vannak: Gyámintézeti beszéd (szlovákul). (Budapest, 1878.) Gastpredigt. (Zágráb, 1878.) Abschiedspredigt. (Uo. 1882.) Antrittspredigt. (Lőcse, 1882.) Néhai Okolicsányi Zsedényi Kálmán emléke. (Uo. 1882.) Zur Erinnerung an die Lutherfeier in Leutschau. (Uo. 1883.) Die Arbeit des Gustav Adolf Vereins und die Tätigkeit der Frauen auf diesem Gebiete. (Késmárk, 1884.) Kéziratban maradt magyarul is, németül is kidolgozva a lőcsei egyház és lyceumának története.