Alsószabolcs-hajdúvidéki ref. egyházmegye, a →tiszántúli kerületben, azáltal keletkezett, hogy az 1821–22. →generális konvent a tiszántúli egyházkerületet újra rendezvén, a →debreceni egyházmegyét nagy népességű egyházközségeire és arra való tekintettel, hogy területe több törvényhatósághoz tartozott, kétfelé osztotta, sőt azonkívül is a →felsőszabolcsi egyházmegyének adta át nyolc egyházát. A két rész egyike megtartotta a régi elnevezést, a másik a hovatartozásának megfelelő alsószabolcs-hajdúvidéki nevet kapta. Ugyanekkor azt is kimondták, hogy mind a Szabolcs vármegyébe, mind a Hajdúkerületbe eső egyházaknak külön →segédgondnokuk legyen a közös →esperes mellett; ez az állapot 1882-ig tartott. Az először 22, később 24 anyaegyházból 14 tartozott Hajdú, 9 Szabolcs, 1 Bihar vármegyéhez. Közülük egyben (Hajdúböszörmény) három, kettőben (Hajdúnánás, Hajdúszoboszló) két-két lelkész volt, míg két anyaegyház ugyanegy község (Balmazújváros) reformátusaiból állt. Területén két gimnázium volt: Hajdúböszörményben és Hajdúnánáson. – Espereseinek névsora: Bethleni Dániel püspökladányi l. 1822–1834, Décsi Borbély János hajdúböszörményi l. 1834–1843, →Benedek Lajos hajdúböszörményi l. 1843–1867, →Pápay Imre hajdúböszörményi l. 1868–1882, Szeremlei József tiszadobi, hajdúböszörményi l. 1882–1895, →Zsigmond Sándor hajdúszoboszlói, hajdúböszörményi l. 1895–1904, →Baltazár Dezső hajdúszoboszlói, hajdúböszörményi l. 1904–1911, →Kiss Ferenc püspökladányi l. 1911–1913, Szabó Lajos hajdúhadházi l. 1913–1919, Szabó Antal hajdúszoboszlói l. 1920–1923, Bartha László tiszalöki, püspökladányi l. 1923–1945, Molnár Zoltán hajdúhadházi l. 1945–1950, Kis József hajdúböszörményi l. 1950–1952, amikor az egyházmegye régi alakjában megszűnt.