Dévai Bíró Mátyás (Déva, 1500 körül – Debrecen, 1545 első fele) reformátor. Budán tanult, ahonnan az 1523–24. tanév téli felében a krakkói egyetemre ment. Innen 1526-ban visszatérvén, ferencrendi szerzetes lett, s a következő évben udvari papságot viselt Tomori Istvánnál Boldogkő várában. Újra külföldre távozott, 1529. dec. 3-án a wittenbergi egyetem hallgatói közé iratkozott. Hazajövetele után 1531 tavaszán Budán kapott állást, de még ez év derekán Kassán lett prédikátor. Ebbeli működése közben hangoztatott elvei miatt nov. 6-án elfogták s Pozsonyba, majd Bécsbe hurcolták, ahol Faber János püspök háromszor hallgatta ki teológiai nézetei felől. A harmadik kihallgatás (1533. júl. 15.) után pár nap múlva megszökött börtönéből és Budára vonult, hol azonban alighanem még ez év vége felé újból bezáratott s csak 1535 tavaszán szabadult ki. Ekkor →Nádasdy Tamáshoz került Sárvárra, honnan a következő év őszén újra ellátogatván külföldre, néhány hetet Dietrich Veit nürnbergi papnál töltött, gyógyíttatván magát és könyve kinyomtatásával foglalkozva. 1537 elejétől Wittenbergben időzött az év őszéig, midőn visszaindult hazájába, útközben huzamosabb ideig tartózkodván Krakkóban is. Itthon előbb Németújváron talált alkalmazást, 1539-ben pedig →Perényi Péter fogadta udvari papjának. Miután azonban már 1540 első negyedében megvált tőle, a szikszói iskola vezetésével bízta meg Serédi Gáspár. 1541 vége felé innen is menekülni kényszerült, s előbb Wittenbergbe, azután hosszabb időre György brandenburg–ansbachi őrgrófhoz vonult. Innen közben Baselbe is ellátogatott, majd 1543 első felében útba ejtve Wittenberget, visszatért hazájába. Ekkor Miskolcra hívták lelkészül, de a róm. kat. papság hamarosan véget vetett itteni működésének, mire →Drágffy Gáspárnak a körébe ment s ennek pártfogása alatt fejtett ki reformátori tevékenységet. 1544-ben alkalmasint részt vett a Nagyváradon júl. 20-ára tervezett hitvitán, melyen, ha ez csakugyan megtartatott, a protestáns részről előterjesztett tételek az ő tolla alól kerülhettek ki. Ez évben egyébiránt talán Debrecenben lett lelkész, de már 1545 első felében meghalt, ha ugyan ő volt az a „Matthias mester”, akinek haláláról →Stöckelhez írt levelében megemlékezik Melanchton. Korábbi luther-melanchtoni irányától élete végső éveiben a helvét reformációhoz hajlott. – Művei, melyek nagyobb részben fenn is maradtak: Sententiae de sanctorum dormitione. 1531. Propositiones rudimenta salutis continentes. 1531. Két „tractatulus”, 1535-ig. Orthographia Ungarica, azaz: Igaz írás módjáról való tudomány (Kátéval és imákkal). (Krakkó, 1534. vagy 1535.) (II. kiad. uo. 1549.; facsimilében Magyar Könyvszemle, 1908.) Disputatio de statu, in quo sint beatorum animae post hanc vitam ante ultimi judicii diem. Item de praecipuis articulis christianae doctrinae (A következő tartalommal: Confutatio apologiae cujusdam Gregorii Szegediensis. Apologia quarundam propositionum summam doctrinae christianae continentium. De praedestinatione. Expositio examinis quomodo a Fabro in carcere sit examinatus.). (Basel, 1537.) (Más kiadása is volt, nem 4 r. mint ez, hanem 8 r. Németül kiadta Rabus Lajos „Historien der Märtyrer” c. könyve 1556-i kiadásának VI. kötetében és 1572-i kiadásának II. kötetében.) At tíz parancsolatnak, ah hit ágazatinak, am miatyánknak. és ah hit pecsétinek röviden való magyarázatja. (Krakkó, 1538.) (Facsimile kiadása Szilády Áron jegyzeteivel Budapest, 1897.) Egy éneke is maradt fenn.

Irodalom: Révész Imre (id.): D. B. M. életrajza és irodalmi művei (1862.), Engelhardt: Leben des Matthias D. des Reformators von Ungarn (1864.), Eötvös Lajos: D. B. M. kádártai lelkipásztorkodása (P. E. I. L. 1866.), Szilády Áron: D. B. M. (RMKT II. k., 1880.), Tüdős István: D. B. M. (Prot. Szle, 1893.), Révész Imre (ifj.): D. B. M. az első magyar kálvinista (1913.). Uő.: D. B. M. tanításai (1915.), Zoványi Jenő: Az 1544-iki nagyváradi hitvita és D. B. M. (Prot. Szle, 1916.).