Dési ref. egyházmegye, az →erdélyi kerületben, eredetileg a →belsőszolnoki ev. egyházmegyének a helvét irányhoz tértével bizonyára még régi neve alatt alakult. Az antitrinitarizmus elterjedése után maradt egyházai vehették fel aztán azt a nevet, talán akkor, amikor egyesültek a →dobokai egyházmegyének hasonló elvű egyházaival a 16. század negyedik negyedének eleje táján. Kivált az unitáriusoknak ezen a vidéken csaknem teljes elfogyása után igen nagy területen túlságos sok egyháza levén, már 1624-ben régi alkatrészeire osztották az ekkor 71 egyházból álló →egyházmegyét. A dési néven szereplő rész a 17. század közepe táján 36, a 18. század közepén 47 anyaegyházat számlált, de ez a szám 1890 tájáig 25-re szállott le s még ebből is ötöt (egy időközben megszűnttel együtt hatot) az 1821–22-i magyarországi →generális konvent a →nagybányai egyházmegyéből engedett át neki. Mindezek Szolnok–Doboka, Szatmár és Kolozs vármegyék területén voltak elszórva. Az 1903-i rendezéskor a Kolozs vármegyeiek elcsatolása következtében húsz anyaegyháza lett, melyek az abban a tájban szervezett nagysomkútival és újraéledt kővárhosszúfalusival 22-re szaporodtak azóta. Legnevezetesebb közülük a dési. Az egyházmegyének és egyházainak történetét az erdélyi egyházkerület Névkönyve (1882–83.) és Szolnok–Doboka vármegye monográfiája (1901-től) közölte, a dési egyház történetét meg ezen kívül Kádár József (1882.) írta meg. →Esperesei közül a következőkről van tudomásunk: Károlyi György dési l. (1606.), Kolozsvári Veres Bálint dési l. (1608.), (1615.), Diószegi Péter széki l. 1624-ig, Váczi S. Péter dési l. 1630 k., Gálospetri Ferenc dési l. 1631-től (1637.), Szigeti Bene Ferenc dési l. 1639-től (1643.), →Pápai Páriz Imre dési l. 1649–1656, →Csengeri K. István dési l. 1656–1658, Pápai Páriz Imre dési l. (másodszor) 1658–1661, Veresmarti János dési l. 1661–1671, Solti János dési l. 1671–1691, →Szathmári Pap János dési l. 1692–1696, →Eszéki T. István dési l. 1696–1706 vagy 1707, Zalányi Sámuel désaknai l. 1707-től, Almási István dési l. 1711–1725, →Hunyadi Ferenc kendilónai l. 1725–1743, Köpeczi János dési l. 1743–1748, Miskolczi Zalányi József kendilónai l. 1748-tól, Beregszászi Mózes dési l. 1757-től (1765.), →Csernátoni Vajda Péter dési l. 1772–1782, Abacs János dési l. 1782–1796, Fosztó Benjámin désaknai l. 1797–1817, →Mihályi Mihály dési l. 1817–1833, Szabó Ádám désaknai l. 1833–1849, Almási Sámuel dobokai, drági, páncélcsehi, magyarberkeszi l. 1850–1875, Nagy Lajos dobokai l. 1875–1894, Pap István magyarberkeszi l. 1894–1914, →Vásárhelyi Boldizsár dési l. 1914–1918, Nagy József kérői l. 1918–1929, Kovács László dési l. 1929-től.