Dési complanatio, az 1638. évi erdélyi országgyűlésen megállapított az az egyezmény, mely az unitáriusoknak egymás közti viszálykodása és a szombatosoktól való elkülönítésüknek a szüksége folytán jött létre, mint sok részben szabályozója az unitarizmus közjogi helyzetének. Midőn ugyanis 1636-ban az unit. főconsistorium 1632-i határozata értelmében a lengyel és szász papok mellőzésével a magyar Beke Dánielt választották püspökké, az ezáltal megsértődött nemzetiségek, melyeknek élén Ravius (= Szőrös) Mátyás, a kolozsvári szász unitáriusok lelkésze állott, azzal vádolták Bekét a fejedelemnél, hogy nem a hivatalosan befogadott hitvallást követi. →Rákóczy György aztán, tekintettel arra is, hogy a mindinkább elharapózó szombatosság eredetét az unitarizmusban keresték, elrendelte, hogy az unitáriusok az országgyűlés elé terjesszék hitvallásukat. Ezt a Désen 1638 júliusában tartott országgyűlésnek egy, a négy bevett valláshoz tartozókból egyenlő számmal kiküldött bizottsága vette tárgyalás alá s miután meggyőződést szerzett róla, hogy a Beke által beterjesztett hitvallás megegyezik a „Consensus ministrorum”-mal, békességet hozott létre a viszálykodó unitáriusok közt, kik egyhangúlag úgy nyilatkoztak a legfontosabb kérdésre, a Jézus imádására vonatkozólag, hogy Jézus Istennek egyszülött fia s a szentírás értelmében Istennek nevezendő, minél fogva tisztelni és imádni is kell. A D. C. egyszersmind a jövőre való tekintettel némely intézkedések megtételére utasította az unitáriusokat és több irányban megszorította addigi szabad mozgásukat. Mindazáltal előnyös volt rájuk abból a szempontból, hogy többé nem vehették őket egynek az üldözött szombatosokkal.

Irodalom: Benczédi Pál: Egy szomorú történelmi évforduló (Ker. Magvető, 1938.), Gál Kelemen: A kolozsvári unit. kollégium története (1935.).