Delegatum judicium, elsősorban az a bíróság, mely a Wesselényi-féle összeesküvés után 1671. jan. 3-án avégett ült össze Pozsonyban, hogy annak kisebbrendű részesei felett mondjon ítéletet. Elnöke gr. Rottal volt, s kizárólag róm. katolikusokból állott. Többnyire protestáns nemesek s velük együtt lelkészek voltak elébe idézve, kik közül néhányat halálra, némelyeket várfogságra, másokat száműzetésre ítélt. Csak azok kaptak kegyelmet, kik áttértek róm. katolikusoknak, s egyesek olyanok is, akik tetemes váltságdíjat fizettek.

Másodsorban az a bíróság, mely 1673-ban az alkotmány felfüggesztése után →Szelepcsényi György esztergomi érsek elnöklete alatt a protestantizmus teljes megsemmisítésének szándékával ült össze szintén Pozsonyban. Szept. 25-ére 33 csaknem csupa ev. lelkészt idézett meg, majd 1674. márc. 5-ére az összes prot. lelkészeket és tanítókat maga elé idézte, mégpedig nemcsak a király uralma alatti országrészből, hanem a török hódoltságból is. A megjelentek száma meghaladta a négyszázat, kik aztán mind az első, mind a második alkalommal felségsértéssel, hazaárulással vádoltattak. Ez alapon ápr. 4-én a lelkészeket, 7-én a tanítókat egytől egyig halálra ítélte a törvényszék. Közülük először 136 adott →reverzálist arról, hogy vagy számkivetésbe megy, vagy felhagy a hivatalával; egynéhány róm. katolikussá lett. Később másokat is megtört a sok sanyargatás, és sikerült tőlük reverzálist kicsikarni. Az ezt állhatatosan megtagadók 1674 május-júniusában várfogságra hurcoltattak. Az irtózatos szenvedések és szakadatlan zaklatások még ott is csak keveset tudtak engedékenységre bírni. Végre 1675 márciusában negyvenkét foglyot Nápolyba gályákra küldött →Kollonich, húszat pedig Buccariba szállítottak hasonló céllal, szintén ki az országból. Az itthon hagyottakra nem kevésbé kínos napok vártak, amelyek közülük is, mint az elszállítottak közül, hitük megtagadására kényszerítettek némelyeket. A szörnyű kínzásokból élve kikerültek, aztán egy vagy más úton lassanként mind kiszabadultak 1676 májusáig. E második delegatum judicum jegyzőkönyvét a →Sárospataki Füzetek 1863. évi folyamában közölte →Ladányi Gedeon.

Ugyanilyen természetű bíróság ítélkezett 1674. ápr. 30-án Szepesváralján, mely előtt negyvenegyen jelentek meg. A szepességi 13 város lelkészei ugyanis szintén meg voltak idézve Pozsonyba, de a lengyel hatóság nem engedte őket oda. Így aztán felettük is, a többi szepességiek felett is ez a „vegyes bíróság” mondott ítéletet. Részletesebben l. Szepesváraljai rendkívüli törvényszék alatt.