Deidrich György (Teke, ? – ?Kolozsvár, 1603 ősze és 1608 tavasza között.) ev., majd unit. lelkész. Tanult Besztercén, Nagyszebenben, Kolozsvárt, Sárospatakon. Külföldre menvén, 1588-ban a strassburgi egyetemre iratkozott be, melyen 1589. márc. 20-án magisteri címet szerzett. Hazatérőben Bécsig jutott, de innen meglátogatta még Olaszországot, hol jobbára Padovában és Rómában időzött. Visszatérve hazájába, 1591-ben →rektor lett Nagyszebenben, honnan egy csomó kellemetlenség után 1594 tavaszán lelkésznek választották Tekére. Antitrinitarius hajlandósága miatt 1598-ban elvesztette állását, amikor is Kolozsvárt alkalmazták prédikátorul. – Művei: Hodoeporicon itineris Argentoratensis… (Strassburg, 1589.) Oratio… de eo: quod sciri certeque percipi nihil possit in hac vita. (Uo. 1589.) Theses ethicae… (Nagyszeben, 1592.) Respondensi tisztet vitt a „De quinque habitibus intellectus” (1589.) tartott vitán. Üdvözlő verset írt a Melas György menyegzőjére (1592.) és Fischer Simonhoz (1599.), gyászverset a Benther Mihály halálára (1589.), dicsőítő verset Báthory Zsigmondról (1591.), majd általában a Báthoryakról (1593.). Egy éneke van a Radetius által kiadott „Geistliche Gesänge” közt.