Debreceni ref. zsinat, 1567. febr. 24–26-án tartatott, s arról a három nagyfontosságú munkálatról nevezetes, melyeket →Melius Péter szerkesztett ugyan, mégpedig főbb vonásaiban bizonyára még a zsinat előtt, de amelyek az által elfogadtatván habár később nyerték is meg végleges alakjukat, a zsinat megállapodásaiként bocsáttattak azután közre. Kettő közülük hitvallás, amit a második helvét hitvallás egyidejű elfogadása mellett azért éreztek szükségesnek, hogy a mindinkább fenyegető antitrinitarius mozgalmakkal szemben hathatósan hangsúlyozzák orthodox véleményüket. De azt is szükségesnek érezték, hogy egyházukat, mint már önálló testületet szilárd alapokon szervezzék s az egyházi fegyelemnek és rendtartásnak határozottan megállapítsák a módozatait; és ezt tartalmazza a harmadik munkálat. Mindezek messzeható fontossággal bírtak az általuk kitűzött valamennyi irányban s a következők: „Brevis confessio pastorum ad synodum Debrecini celebratam convocatorum”. Melius ezt →János Zsigmondnak ajánlotta jún. 28-i kelettel. „A Debrecenbe összegyűlt keresztény prédikátoroknak igaz és szentírás szerint való vallások”. Ezt a debreceni, nagyszombati, kassai és nagyváradi kereskedőknek ajánlotta Melius júl. 16-i kelettel. „Articuli ex verbo Dei et lege naturae compositi”. Ez szept. l-ről van keltezve. Ebből az egyházi törvénykönyvből Gönczi György 1577-ben „De disciplina ecclesiastica” címmel kivonatot készített, egyúttal némi módosítást is végezvén rajta. Ez „Articuli minores” néven ismeretes, szemben amazzal, mint „Articuli majores”-szel. Érvényességük még a XIX. századra sem múlt el teljesen. Magyarul a hitvallásokkal együtt →Kiss Áron adta ki „A 16. században tartott magyar ref. zsinatok végzései” (1882.) közt. Debrecenben egyébiránt nagyszámú, zsinatnak nevezett egyházkerületi és egyházmegyei közgyűlést tartottak az idők folyamán, melyek között azonban egy sem volt annyira fontos, mint ez, noha tulajdonképpen ez is csak →egyházkerületi gyűlés volt, bár képviselve volt rajta három tiszáninneni →egyházmegye is.