Debreceni ref. kollégium, 1551 körül fejlődött ki a már jónéhány évvel előbb nagy részében protestánssá lett város által fenntartott iskolából, melynek épülete aztán az 1564-i tűzvész következtében átalakuláson ment keresztül. Miután 1567-ben az első iskolai törvény is elkészült, 1588-ban megkezdték a felsőbb osztályokba jutók külön anyakönyvbe való beiratkozását, de még 1605-ben is egyszerű „schola” volt az intézet, melyet szerettek volna „illustre gymnasium” rangjára emelni. A XVII. század elejétől az erdélyi fejedelmek is buzgón támogatták az addig egyedül a várostól fenntartott iskolát, melynek már a 16. század hetvenes éveitől fogva két egyenlő rangú tanára volt időnként, kik közül az egyiknek fizetését 1635-től I. →Rákóczy György fedezte, ameddig élt. 1660-ban a pár év óta versenytársai mellett elmaradni kezdő intézet új erőre kapott a törökök által elfoglalt Nagyváradról menekülő diákság és tanáruk, →Mártonfalvi Tót György idejövetelével. Ettől fogva a XVII. század elejéig folytonos fejlődésben volt az iskola, melynek – miután 1669-től is, 1674-től is három tanára volt rövid ideig – 1679-ben harmadik tanszékét állították fel, mely azonban 1681-től 1692-ig és 1693-tól 1695-ig üresen állott; majd 1700-ban a negyediket, mely időközönként szintén nem volt betöltve egy darabig. Ám ezután a megpróbáltatások ideje következett el reá. Az →Apafitól adományozott →cameraticum beneficium elvonatott, könyvtára és nyomdája 1705-ben, majd a megmaradt rész is 1706–7 telén felégettetett, 1752-ben pedig tanárainak a városi pénztárból való fizetése betiltatott. A helvét, holland és angol hitrokonok tekintélyes segélyén kívül a hazai reformátusok áldozatkészsége is támogatására jött az ekkor szerfelett súlyos helyzetbe jutott kollégiumnak; mely azután lassanként ismét magas fokára emelkedett a virágzásnak. Miután igazgatóságát 1718-ban az egyház vette át a várostól, a felügyeleti jogot a 18. század végén az →egyházkerület ragadta magához. 1800-ban jogi tanszéket is szerveztek, s az ebből kialakult jogakadémia 1851-ben lett önálló intézeti ággá, de 1856–1861-ben szünetelt. 1853-ban a gimnázium nyert önállóságot, 1855-ben pedig megnyílt a tanítóképezde. 1875-ben új szervezetet nyert a jogakadémia, 1908-ban végre megkezdte munkáját a régóta tervezett bölcsészeti akadémia. Mindezek a →teol. akadémiával együtt 1914-ben helyet adtak az egyelőre ugyanezzel a három karral szervezett állami egyetemnek, úgy hogy a kollégium azontúl csak a gimnáziumból – mely 1914-ben kapott új, nagyszabású külön épületet – a tanítóképezdéből és az 1933-tól idetartozó polgári iskolából, valamint az 1929-ig működő lelkészképző intézetből állott, egészen 1950-ig, amikor visszakapta a teol. akadémiát. Az iskolák államosításakor ezenkívül csupán gimnáziuma maradt meg. Ez utóbbiak a régi épületben voltak elhelyezve, melynek régebbi része az 1802-i tűzvész áldozatául esettnek a helyén épült fel 1803–1815-ben, az újabb pedig 1870–1873-ban.

Irodalom: Révész Imre: A debreceni főiskoláról (Figyelmezője 1870.), Géresi Kálmán: A ref. tanügy, különösen a debreceni főiskola legrégibb történetéből (Tiszántúli ref. tanáregyesület 1880-i évkönvi e), Uő és társai: A gimnázium története a debreceni ev. ref. kollégiumban (1895.), Barcsa János: A debreceni kollégium és partikulái (1905.), Balogh Ferenc: A debreceni jogakadémia keletkezése (1905.), Uő: A debreceni ref. kollégium (Zelizy „Debrecen egyetemes leírása” c. művében 1882.), Uő: A debreceni ref. főiskola alapítványi törzskönyve (1911), Uő: A debreceni ref. kollégium története adattári rendszerben (1904.), S. Szabó József: A debreceni ref. kollégium tanárai és kiválóbb növendékei (1925.), Sz. Kun Béla: Debreceni jogtanítók (1931.), Békefi Remig: A debreceni ev. ref. főiskola XVII. És XVIII. századi törvényei (1899.), Thury Etele: A debreceni főiskola törvényei s az ezeket aláírt tanulók névsora (Iskolatörténeti Adattár II. k., 1908.), Nagy Sándor: A vallásos nevelés és oktatás a debreceni kollégiumban (1933.), Uő: A debreceni ref. kollégium (1933.), Uő: A debreceni kollégium mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig (1940.), Ecsedy István: A rézmetszés művészete a debreceni ref. kollégiumban… (1931.), Veress István: A debreceni ref. kollégium tanítóképző intézetének története (1931.), Zsigmond Ferenc: A debreceni ref. kollégium története (1938.), Uő: A debreceni ref. kollégium és a magyar irodalom (1940.), Jakucs István: A debreceni ref. kollégium alapítványai (1937.), Csikesz Sándor: A debreceni kollégium évszázados külföldi kapcsolatainak vázlata (1939.), Varga Zsigmond: A debreceni főiskola nagykönyvtára írásban és képben (1934.), Uő: A kollégiumi nagykönyvtár és vele kapcsolatos múzeum kialakulási története… (1945.), Esze Tamás: A debreceni kollégium könyvtárának pusztulása (ET 1945.).