Debreceni hitvallás (confessio ecclesiae debreciensis, confessio catholica), a magyar reformátusoknak első olyan hitvallása, mely valamennyi hittételre iparkodik kiterjeszkedni. Szerzői közül →Mélius Péter debreceni, →Szegedi Gergely szintén debreceni és →Czeglédi György nagyváradi lelkész van megnevezve. A lutheránusok és róm. katolikusok részéről egyaránt gyanúsított helvét irányú lelkészek kényszerítve érezték magukat arra, hogy egy, úgyszólván mindent, még a teológiához nem tartozó tárgyakat is magába ölelő hitvallásban tegyék közzé annyiszor támadott nézeteiket. Az 1561. és 1562. évek folyamán Nagyváradon és Debrecenben tartották azokat a zsinatokat, melyeknek tárgyalásain keresztül ment az azután csakhamar kinyomatott latin hitvallás, mely leginkább annál fogva, hogy több szerző dolgozataiból van egybe foglalva, csaknem minden rendszert nélkülöz. Ez a hitvallás Egervölgyinek is neveztetik, minthogy a Verancsics Antal egri püspöktől zaklatott és üldözött, sőt a király előtt még pártütéssel is vádolt egri protestánsok elkérték Meliustól, hogy kimutassák vele hitük igazságát az ügyük megvizsgálására kiküldött királyi biztosok előtt. Ehhez képest még 1562-ben kétféle címlappal külön-külön jelent meg a hitvallás. Ezek egyikén úgy van jelezve, mint specialiter az egriek részéről Ferdinánd király számára készült, másikán viszont a debreceni egyház vallástételének van nevezve. Magyar fordításban közölte →Kiss Áron „A 16. században tartott magyar ref. zsinatok végzései” (1881.) közt, míg az eredeti szöveget kihagyásokkal a Müller-féle „Die Bekenntniss-schriften der ref. Kirche” (1903.) tette közzé.

Irodalom: Révész Imre: A debrecen-egervölgyi hitvallás és a Tridentinum (1934.).