Debreceni Kalocsa János (Debrecen, 1632. – Polgár, 1710. ápr.) ref. lelkész. Debrecenben tanult, 1646. máj. 5-én lépve a felsőbb tanulók közé. 1650 tavaszán külföldre ment s először Groningenben járt, míg 1653. okt. 29-én a franekeri, 1654. márc. 4-én a leideni, aztán ismét a franekeri egyetemnek lett hallgatója. 1656. szept. 30-án újra a groningeni egyetemre iratkozott be. Miután Londonba is ellátogatott még, 1658-ban visszatért hazájába, hol előbb →rektorságot, 1661-től pedig lelkészséget viselt Kecskeméten. 1662-ben Vámospércsen, 1667-ben Hajdúböszörményben, 1669 tavaszán Hajdúnánáson, 1670 tavaszán megint Hajdúböszörményben foglalt el lelkészi állást. 1674 tavaszától Balmazújvároson működött, míg 1680 márciusában Derecskére ment lelkésznek, 1681-ben „nagy nyavalyájában beszorult” Debrecenbe, egy darabig hely nélkül lévén. 1683 vége felé kabai, 1686 márciusában hajdúsámsoni, 1690 februárjában harmadszor is hajdúböszörményi lelkész volt. Mint ilyent választotta meg 1691 tavaszán →esperesévé a →debreceni egyházmegye. Még ez évben Biharnagybajomba távozott, de már 1695-ben nyugalmazott lelkészéül említtetik az idevaló egyháznak. 1697-ben Polgáron lett pap. 1701 februárjára lemondván az esperesi hivatalról, itt halt meg. – Művei: De rerum modis… (Leiden, 1654.) De existentia Christi aeterna. (Franeker, 1655.) Örökélet zsengéjének érzése. (Debrecen, 1662.) Szent Dávidnak hét poenitentia-tartó zsoltári. (Sárospatak, 1662.) (A →Pápai Páriz Imre „Keskeny út” c. új kiadásban általa közre bocsátott művéhez csatolva, melynek későbbi kiadásaiban is megvan). Dicséretes emlékezet (Gyászbeszéd →Felvinczi Sándor felett). (Debrecen, 1686.) Halotti tanítás… Szenczi Pál… felett. (Uo. 1691.) Isten ajándékával való kereskedés, avagy: Énekek énekének magyarázatja (Olaszból, bővítve). (Uo. 1693.) Új kiadásáról gondoskodott az említetten kívül a →Medgyesi Pál „Praxis pietatis” c. művének (Kolozsvár, 1677.), sajtó alá rendezte →Szathmári Ötvös Istvánnak „Titkok jelenése” c. művét (Nagyszeben, 1668.), mindeniket előszóval ellátva. Ugyancsak előszót írt →Szikszai P. Sámuel „Mennyország útja” (Bártfa, 1702.), ajánlólevelet Szentpéteri István „Tánc pestise” (Debrecen, 1697.) c. műve elé. Üdvözlő verse van Egrespataki C. Andráshoz (1654. és 1655.), →Diószegi Kalmár Pálhoz (görögül, 1656.), gyászverse a →Nógrádi Mátyás (1681.), →Felvinczi Sándor (1686.), →Szenci A. Pál (1691.) és Szilágyi Márton (1700.) halálára. Kéziratban maradt műve is volt.

Irodalom: Kiss Áron: D. K. J. (Db. Prot. Lap. 1883.)