Debreceni Fóris (másképpen Szűcs) István (Debrecen, ? – ?Zilah, 1711. eleje.) ref. esperes. Debrecenben tanult, hol 1672. máj. 2-án lépett a →togatusok sorába. 1678-ban Túrkevére választatott lelkészül, de onnan 1679-ben külföldre távozott s ezévi decemberben a franekeri egyetemnek lett hallgatója. Miután Utrechtben is járt, hazajött s 1681 nyarára érkezett vissza. Csakhamar ezután Királydarócra került lelkésznek, ahonnan 1686 tavaszán Szilágysomlyóra ment, onnan pedig 1688-ban Zilahra. Miután 1694. jún. 9-én →esperesévé választotta a →szilágyi egyházmegye, 1699. szept. 27-én a →tiszántúli egyházkerület főjegyzői tiszte is ráruháztatott. – Művei: Isten szent sátorának becsületben való tartása és tartattatása (Prédikáció rész-zsinat alkalmával). (Debrecen, 1683.) Halottak lajstroma (A bibliában előfordulók rövid életrajza). (Uo. 1684.) Gyászverset írt a →Nógrádi Mátyás (1681.) és →Szilágyi Tönkő Márton (1700.) halálára.