Deáky Gedeon (Kömlőd, 1784. – Nagysalló, 1835. okt. 31.) ref. esperes. Tanulását Debrecenben kezdte és Pápán fejezte be, hol 1808-ban →seniori tisztet viselt. Innen nevelősködni ment, majd 1817-ben lelkész lett Nagysallón. A →barsi egyházmegye előbb jegyzőnek és tanácsbírónak, 1834-ben →esperesnek választotta. – A róm. kat. egyház iránti köteles kímélet nála tömjénezéssé fajult, mindamellett jelentékeny alapítványt tett a pápai kollégiumnál. – Művei: Tisztelet oltárja… VII. Pius… halhatatlanítására… (Pozsony, 1814.) (II. kiad. 1815., III. kiad. 1817.) (Szlovákul 1815.) Sanctissimi domini Pii… papae septimi Allocutio… (Előszóval). (Uo. 1815.) Az előbbiért névtelen támadás érte, ami ellen →Péli Nagy András vette védelmébe, kinek ez a műve a II. kiadás pótlékaként jelent meg.