Deák János (Sajógömör, 1883. jan. 11. – *Marcali. 1961. jún. 7.) ev. vallású egyetemi tanár. A gimnáziumot Rozsnyón, a teológiát Eperjesen és külföldön végezte, s azután 1907-ben rendkívüli tanár lett az eperjesi →teol. akadémián. Miután 1909-ben letette a →teol. tanári vizsgálatot, 1913-ban pedig bölcsészetdoktorságot szerzett Baselben, ahol a megelőző tanévet töltötte, 1916-ban rendes tanárrá léptették elő. 1919-től a Budapestre menekült pozsonyi teol. akadémián működött, míg 1923-ban egyetemi tanárnak neveztetett ki Sopronba az ószövetségi tanszékre. 1950-ban nyugalomba lépett. – Művei: A valláserkölcsi individualismus kifejlődése az ótestamentomban. (Eperjes, 1909.) Az állami felügyelet a prot. felsőbb oktatásban 1711–1791. (Uo. 1909.) Die Gottesliebe in den alten semitischen Religonen. (Uo. 1913.) A háború és az ótestamentum. (Theol. Szaklap, 1915.). Az ótestamentumi írásmagyarázat, Izrael története és az ótestamentumi bibliai theológia újabb irodalma és problémái. (Theol. Értesítő, 1916.). A deuteronomium kérdésének mai állása. (Debrecen, 1926.) A keresztyénség viszonya az ótestamentumhoz (A „Hitvallás és tudomány” c. kötetben.) (Sopron, 1930.)