Dávid Gyula (Élesd, 1860. okt. 13. – Debrecen, 1917. márc. 22.) ref. lelkész. Élesden kezdett tanulni. A gimnáziumot 1873–77-ben Debrecenben, 1877–81-ben Iglón, a teológiát 1881–85-ben Debrecenben végezte. Az 1885–86. tanévet a bécsi teol. fakultáson töltötte s 1886 őszén az utrechti egyetem hallgatói közé lépett. Innen 1888-ban hazatérve, több helyen →káplánkodott, míg 1893-ban lelkész lett Körösnagyharsányban. 1906-ban javítóintézeti lelkésszé nevezték ki Kassára, 1910-ben pedig Élesden választották meg papnak. 1915-ben nyugalomba lépve, Debrecenbe költözött, hol meg is halt. – Egyházi lapokban közölt cikkein kívül művei: A hit élete (Prédikációk hollandból). (Mezőtúr, 1889.) A keresztség az Írás szerint (Wichelhaus után németből). (Lugos, 1890.) Ref. ker. hittan (Böhl dogmatikájának holland kivonata alapján). (Budapest, 1890.) Jézushoz vagy a szabadítóhoz való hívogatás. (Mezőtúr, 1891.) (II. kiad. 1901.) Minek az ószövetség? (Kohlbrügge után) (Uo. 1892.) A nagyharsányi ev. ref. egyház története. (Nagyvárad, 1902.) Hogy kell hinnünk? Uo. 1904. – Unokaöccse →Bihari Péternek.