Daniel Polyxena bárónő (Vargyasi) (?, 1720 körül – ?, 1775. szept. 24.), az előbbinek és gr. Pekry Polyxenának leánya, br. Wesselényi Istvánnak felesége, 1742-ben ment férjhez s már 1758-ban özvegyen maradt. – Tizenkét gyermeke közül egy fia, Miklós, és öt leány nőtt fel, a többiek hamar elhaltak. Tudományos képzettségével és vallásos buzgóságával tűnt ki, miknek irodalmi téren is jelét adta. – Művei: A ker. ethikának summás veleje (Pictet művének fordítása). (Kolozsvár, 1752.) Az ezüst rostélyokban fénylő arany alma. (Uo. 1776.) Más fordításai is voltak, de kéziratban maradtak. Gyászverseket írt férje halálára. Újra kiadta nagyanyjának, →Petrőczy Kata Szidóniának „A kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt szíveket élesztő jóillatú 12 liliom” c. művét (1764.). Alapítványt tett a kolozsvári kollégiumnál. Miklós fia és három leánya (Anna, Mária, Zsuzsánna) szintén művelte az irodalmat. A felette →Incre Mihálytól, →Szatmári Pap Mihálytól és →Deáki Filep Páltól tartott gyászbeszédek ki vannak adva.