Daniel István br. (Vargyasi) (?, 1684. – ?, 1774. márc. 24.) unitáriusnak született, de ifjú korában →Bethlen Miklós mellé kerülvén, ennek hatása alatt református lett. A II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában eleinte az uralkodóház hívei közé tartozott, de nemsokára Rákóczihoz csatlakozott. Részt vett a szatmári békekötés pontjainak megállapításában is. 1737-ben bárói rangot kapott, 1746-ban pedig főkirálybírája lett Udvarhelyszéknek. Az egyházi életben mint a →nagyenyedi és székelyudvarhelyi →kollégiumok főgondnoka és mind ezeknek, mind a marosvásárhelyinek bőkezű pártfogója, nemkülönben az →udvarhelyi és →erdővidéki egyházmegyék gondnoka szintén jelentékeny szerepet játszott, de élete utolsó negyedében főként irodalmi munkásságával szerzett kiváló érdemeket. – Művei: Monita paterna. (Nagyszeben, 1752.) Variarum meditationum sacrarum miscellanea. (Nagyenyed. 1759.) Descriptio vitae… (Nagyszeben, 1764.) (Ezt elkobozták és 500 arany bírságra ítélték miatta. Magyarra ford. kiadta id. Daniel Gábor „A Vargyasi Daniel család…” c. művében 1896.) Az örök életre vezető egyenes út. (Nagyenyed, 1765.) Isten eleibe bocsátott alázatos könyörgéseknek gyakorlása. (Uo. 1766.) De duobus duntaxat novi testamenti sacramentis… Az újtestamentomi nem több, hanem csak két sakramentomokról… (Név n. 1767.) Olyan szent rendelések, melyek szerint az Úrban való boldog halálra a hívek szokták magokat készíteni (Az előbbivel együtt). Elmélkedés a Krisztusnak poklokra való leszállásának idvességes gyümölcseiről (Az előbbiekkel együtt). Commentarius in apocalypsin S. Joannis (Kivonat Vitringa művéből). Vigasztaló levelet írt leányához férjének, br. Wesselényi Istvánnak a halálakor (1758.) és gyászverset a br. Kemény Zsigmondné br. Wesselényi Polyxena halálára (1765.). Kéziratban is maradtak munkái, ellenben a felette →Borosnyai Lukács Simontól, →Deáki Filep Páltól és →Kiss Gergelytől tartott beszédek ki vannak nyomtatva.