Dáné István (Bikafalva, (Nagykend) 1817. – ?Szászváros, 1875. júl. 4.) ref. esperes. Tanult Székelyudvarhelyen, 1836-tól Nagyenyeden, hol 1841-től kollégiumi hivatalokat viselt 1843-ig, midőn külföldre indult, s Berlint is megjárva 1845 elején hazatért. Még abban az évben lelkész lett Illyefalván. A szabadságharcban való részvétele miatt fogságot is szenvedett, amelyből kiszabadulván, állás nélkül volt 1854 májusáig, midőn Vajdahunyadra, 1855 márciusában Dévára választották lelkésznek. 1859-ben Szászvárosra ment második papnak s itt 1870-ben →elsőpap lett. 1869-ben →esperesévé tette a →hunyadi egyházmegye. – Művei: Az emberi kísértések (Zsinati prédikáció). (Gyula, 1858.) Miként lesz az igazaknak emlékezete áldott? (Gr. Gyulai István halálának százados emlékünnepén. 1858.). (Arad, 1859.) A →vajdahunyadi… egyházmegye és egyházainak története (Erdélyi egyházkerület névkönyve, 1863.).