Damiani János (Tuhegli [Bosznia], 1710. jún. 21. – ?, ?) róm. kat. kanonok. 1726-tól Rómában tanult bölcsészetet és teológiát s 1735-ben szentelték pappá. 1737-től pozsonyi kanonok, 1749 után váci püspökhelyettes, 1768-tól a váci egyházmegye kormányzója volt. Azon kívül, hogy kiadta öccsének, D. Vilmos Frigyes pozsonyi kanonoknak a protestánsok elleni polemikus munkáit, maga is szerzett ilyeneket, melyek közül egyet el is koboztatott 1770-ben a Helytartótanács, de már miután 1763-ban második kiadása is napvilágot látott a következő címmel: Justa religionis coactio seu apodixis, quod reges, principes, magistratus et dynastiae romano-catholici, habita occasione et opportunitate, possint ac debeant acatholicos in suis ditionibus commorantes cogere, mediis etiam violentis, imo et extremis (quoties mitiora non prosint) ad amplectandam veram et unicam salvificam romano-catholicam fidem.