Csuzi Cseh Jakab (Losonc, 1639. – Pápa, 1695. márc. 22.) ref. püspök. Tanult Pápán, 1658-tól Sárospatakon, hol 1658. aug. 25-én →subscribált s 1661. jún. 29-től kollégiumi →senior volt, de már pár hónap múlva →rektornak ment Kecskemétre. Innen 1663-ban külföldre indult, s először Heidelbergben állapodott meg, de már ezévi okt. 22-én Franekerben, majd 1664. szept. l-én Groningenben iratkozott be az egyetemre. Miután 1663-ban is, 1665-ben is fölkereste az utrechti egyetemet, ezévi júl. 27-én teol. doktorságot szerzett Franekerben, honnan még ebben az évben visszatért hazájába. Ekkor rektori állást foglalt el Komáromban, s itt még 1666-ban megválasztották az egyik lelkészi állásra. 1670-ben már →esperesi tisztet is vitt a →komáromi egyházmegyében. 1672. jan. 27-én az összes prot. lelkészek és tanítók kiűzetvén Komáromból, sorsukban ő is osztozott. 1673-ban azután szülővárosa hívta meg papjának, de 1674 márciusában meg kellett jelennie a pozsonyi →delegatum judicium előtt. Fej- és jószágvesztésre ítéltetett, ám e helyett 1675 júniusában Buccariba indították több társával. Ezévi augusztusban megváltván magát, Svájcon keresztül ősszel visszatért Losoncra. 1679 májusában Kocson vállalta el a lelkészséget. Az 1681. évi országgyűlésen ő volt a prot. rendek prédikátora, ez év második felében pedig debreceni lelkész lett. 1682-ben visszatért Komáromba, innen azonban 1683. aug. 19-én ismét elűzetett. Egyelőre Losoncon talált menedéket, de még ez év őszén újra Debrecenbe választották papnak. 1686 nyara tájától Szőnyben, 1692 végétől vagy 1693 elejétől Pápán lelkészkedett s 1693 augusztusában püspökévé tette a →dunántúli egyházkerület. – Művei: De necessario et contingente… (Sárospatak, 1660.) De novitate papismi. (Franeker, 1665.) De dubia et incerta papistarum fide. (Utrecht, 1665.) De cultu religioso. (Franeker, 1665.) Lux in tenebris. (Uo. 1665.) Sacra scriptura XX concionibus explicata. (Uo. 1667.) Kincses tárház… (Sárospatak, 1668.) Lelki bölcseségre tanító oskola (Nagyrészben Perkins, de mások után is). (Debrecen, 1680.) Edom ostora. (Uo. 1682.) Egynehány mind közönséges, mind magános alkalmatosságokra való elmélkedések (Az előbbivel együtt). Alkalmatos időben mondott beszéd a szenteknek egyezségéről. (Uo. 1694.) Üdvözlő verset írt →Kiskomáromi Jánoshoz (1660.), →Szathmárnémethi Mihályhoz (1661.), →Eszéki Istvánhoz (1664.) és →Pataki Istvánhoz (1664.), gyászverset a →Felvinczi Sándor halálára (1686.). – Nagyapja volt id. →Torkos Jakabnak.

Irodalom: Zoványi Jenő: Helyesbítések a Cs. Cs. J. életrajzáben (ItK. 1941.).