Czinke István (Pálóczi) (Pácin, 1855. nov. 18. Bp. 1942. júl. 17.) ref. püspök. Pácinban kezdett tanulni, majd 1866-tól Sárospatakon tanult, ahol 1878-ban végezte a teológiát. Ettől fogva egy évig kollégiumi →senior, azután sárospataki →káplán és hitoktató volt, míg 1882-ben lelkész lett Erdőbényén. 1896 tavaszán Rimaszombatba ment →elsőpapnak, hol egyúttal gimn. vallástanárként is működött. A →tiszáninneni egyházkerület 1895-ben aljegyzőnek, 1917-ben főjegyzőnek, úgyszintén a →budapesti második és harmadik zsinatra rendes tagnak választotta, miután már az 1891–4-inek is póttagja volt. A →gömöri egyházmegyében 1914–1917-ben →esperesi tisztet vitt. 1921-ben püspökévé tette a tiszáninneni egyházkerületnek Csehszlovákiához csatolt része, s e minőségében konventi és zsinati elnökséget is viselt. 1929-ben erről az állásáról is, meg lelkészségéről is nyugalomba lépve, Budapestre, majd Szigetszentmiklósra, azután Miskolcra, végül ismét Budapestre költözött. – 1915-től választmányi tagja volt a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak. Szorgalmas írói működést fejtett ki Sok cikke jelent meg az egyházi lapokban, főleg a →Sárospataki Lapokban. Önállóan kiadott művei: Ima 1879. márc. 15-én. (Sárospatak, 1879.) Kiáltó szó a prot. leánynevelés érdekében. (Uo. 1880.) Bánat az örömben (Beköszöntő prédikáció Erdőbényén). (Uo. 1882.) A prot. egyház halottai (Prédikáció az erdőbényei templom százéves ünnepén). (Uo. 1886.) A galamb és az olajfalevél (Prédikáció az 1791. XXVI. tc. százados ünnepén). (Uo. 1891.) A zászló (P. E. I. L. 1892.). Az Isten országa nem beszéd, de erő (Beköszöntő Rimaszombatban). (Rimaszombat, 1896.) A magyarok Istene (Prédikáció a millenniumkor). (Uo. 1896.) Ünnepi beszéd március 15-én. (Uo. 1897.) Az Isten országa és a felekezetek. (Rozsnyó, 1900.) Rákóczi-ünnepi beszéd. (Rimaszombat, 1903.) A socialismusról. (Uo. 1903.) Imádságos könyv templomi használatra. (Uo. 1904.) (II. kiad. uo. 1911.) Imádság Rákóczi hamvainak hazahozatalakor. (Uo. 1906.) Imádságok és vallástételek a vallásos nevelés céljaira… (Uo. 1906.) (II. kiad. 1910., III. kiad. 1926.) Ref. istentiszteleti szertartások. (Debrecen, 1913.) Imádság I. Ferenc József halálára. (Rimaszombat, 1916.) Az örök tűz (Prédikáció a reformáció négyszázéves fordulóján). (Uo. 1917.) Próbák tüzében (Prédikáció). (Miskolc, 1918.) A harmadik nagy aratás (Püspöki székfoglaló és lelkészszentelő beszéd). (Rimaszombat, 1921.) Pedig mi azt hittük (Prédikáció zsinatmegnyitó istentiszteleten). (Léva, 1921.) Az idvezítés története (tankönyv). (Rimaszombat, 1923.) A mi hitünk és életünk (Konfirmációi káté). (Uo. 1923.) (Szlovákul is.) A Krisztus anyaszentegyháza (Egyháztört. tankönyv). (Uo. 1923.) (II. kiad. 1925.) Ker. hit és ker. élet. (Uo. 1924.) A ref. vallás- és énektanítás tervezete. (Uo. 1925.) Az elkeseredett próféta (Prédikáció Jókai születésének 100. évében). (Nagykapos, 1925.) A zsoltárok (→Szenczi Molnár Albert nyomdokain). (Miskolc, 1938.) Ő szerkesztette a csehszlovákiai ref. énekeskönyvet (1925.), melyben tőle is van 29 eredeti és egy fordított ének. Kéziratban is vannak művei.