Czakó (1908-ig Czucz) Ambró (eredetileg Lajos) (Cegléd, 1887. jan. 13.) előbb róm. kat. azután ref. vallású lelkész. Cisztercita volt és a budapesti, bécsi, br.-freiburgi egyetemeken tanári pályát is végezvén, bölcsészetdoktorságot szerzett. 1915-ben tért át reformátusnak s új egyházában is tett lelkészi vizsgálatot. 1919-ben főiskolai tanárságot viselt, de az ellenforradalom elmozdította. 1924-ben egy sajtóeljárás elől külföldre távozott és csakhamar meghívott előadó lett egy birminghami college-ben. Később Kanadába vándorolt s ott magyar lapot indított és lelkészi állást vállalt Torontóban. – Teológiai vonatkozású művei: Abaelard ethikája. (Budapest, 1906.) Bresciai Arnold és Abaelard kapcsolata (Békefi-emlékkönyv). (Uo. 1912.) A vallás lélektana. (Uo. 1915.) A kath. papság lélektana. (Uo. 1916.) A protestantizmus szelleme. (Uo. 1917.) Az értékelés philosophiája. (Uo. 1918.) A vallás a communista társadalomban. (Uo. 1919.) A vallás-philosophia alapvonalai. (Uo. 1921.) A vallási fejlődés útja. (Uo. 1922.) A socialdemokratia és a keresztyénség (Kutter után ford.) (Uo. 1924.) The future of protestantism. 1926. Keresztyénség és a modern élet. (Kolozsvár, 1926.) Geist und Wahrheit. (Bécs, 1927.) Der Katholicismus. (Uo. 1928.) Szerkesztette a Független Szemlét (1921–22.)