Budai (Budaeus, Budinszky) György (Orlow [Szilézia], 1633. ápr. 2. – ?Szepesszentandrás, ?) ev. lelkész. Magyar eredetű családból származik. 1647 októberében Magyarországra, Puhóra küldte tanulni atyja. Innen 1648 végén Szenicre, 1649 májusában Trencsénbe, 1650 februárjában ismét Puhóra, 1652-ben Kisszebenbe, 1656-ban Lőcsére ment tanulmányai folytatására. 1661 áprilisában lelkész lett Alsóbaskócon, majd Ungmogyoróson, azután Ungpéterin, 1665 tavaszán Vörösalmán, ahonnan 1667 után Úrvölgyre hívták diakónusnak. Itt működött 1672-ig, midőn őt is száműzték az országból. Csak 1682-ben térhetett vissza, amikor is Szepesszentandráson foglalt el lelkészi állást, hol bizonytalan időben halt meg. – Művei: Christiani hominis militia. (Berlin, 1674.) Threnodia, abyssum persecutionum… historice plangens (Vers). 1690. Üdvözlő verset írt Porschius (vagy Porschitius?) Mátyáshoz és Gerhard Ludovika Dorotheához (1676.). Kéziratos feljegyzéseket hagyott hátra a korában történetekről és külön a saját életének eseményeiről.