Budai Gergely (Dunavecse, 1887. márc. 3. – *Budapest, 1974. jan. 8.) A gimnáziumot 1901-ig Kunszentmiklóson, 1905-ig Csurgón járta. A teológiát 1909-ben végezte Budapesten. Ettől fogva segéd-, majd helyettes lelkész volt Szolnokon, 1911 októberétől pedig segédlelkész Budapesten, hol 1917-ben hitoktató, 1918-ban vallásoktatási igazgató, 1934-ben pedig →teol. akadémiai tanár lett az újtestamentomi tudományok tanszékén, miután 1924-ben a gyakorlati teológiai és egyházjogi szakcsoportból teol. magántanári képesítést szerzett ugyanott, 1929-ben pedig bölcsészetdoktorrá avatta a budapesti egyetem. 1939-ben zsinati rendes taggá, 1941-ben tanácsbíróvá választatott. Ő rendezte sajtó alá az új agendát és istentiszteleti rendtartást, melynek részt vett a megírásában is. Cikkei a jelentékenyebb egyházi lapokban nagy számmal jelentek meg. – Művei: Miért és hogyan tanulmányozzuk a Bibliát? (Budapest, 1925.) A gyakorlati theologia alapelve az Újtestamentomban. (Debrecen, 1925.) Joannes Chrysostomos paedagogiája. (Budapest, 1927.) Presbyterek a vallásórákon. (Uo. 1928.) A mi vallásunk (Tankönyv). (Uo. 1930.) A ref. ker. istentisztelet. (Uo. 1931.) Újtestamentomi görög nyelvtan. (Uo. 1937.) A gyakorlati egyházi élet és a theol. főiskola. (Uo. 1938.) Az újtestamentomi hermeneutika főbb szabályai.) (Uo. 1941.) Cikkeket írt a Pedagógiai Lexikonba. Magyarra fordította Hastie: A ref. gondolkodás alapelvei c. munkáját és a Shorter Catechism c. ref. hitvallást. (*Lefordította az Újtestamentomot, Bp. 1967. Kéziratban is maradtak művei, p1. a teljes újszövetségi kommentársorozat.)