Budai Ézsaiás (Szilágypér, 1766. máj. 7. – Debrecen, 1841. júl. 14.) ref. püspök. Tanult Debrecenben, hol 1782-ben lépett a nagyobb tanulók sorába. →Seniorsága végeztével 1792-ben külföldre menvén, Göttingenben két tanévet töltött, meglátogatva közben Angliát és Hollandiát is. Bölcsészetdoktori oklevéllel tért haza Göttingenből s 1794. nov. 1-én tanári állást foglalt el Debrecenben, melyen 1808-ig történelem és nyelvészet, ettől fogva 1821-ig teológia volt a tantárgya. A magyar nyelvet ő vitte be tannyelvül s általában a legtöbb érdemet szerezte a tanrendszer korszerű átalakítása körül. 1821-ben lelkésznek választatott Debrecenbe, s mint már 1813 óta egyházkerületi főjegyzőt, 1822-ben püspökévé tette a →tiszántúli egyházkerület. A göttingeni egyetem 1817-ben teol. díszdoktorai, a Magyar Tud. Akadémia 1831-ben tiszteleti tagjai közé sorozta. – Nagyszabású írói munkássága a tankönyv-irodalom, történelem és teológia közt oszlott meg. Egyházi érdekkel is bírói művei: Commentatio de causis culturae. (Göttingen, 1794.) Régi tudós világ históriája. (Debrecen, 1802.) Magyarország históriája (3 k.). (Debrecen, 1805., 1808., 1812.) (Az első és második kötet három, a harmadik két kiadást ért.) Halotti beszéd… Rhédei Lajos élete párja… Kátsándi Terézia… felett… (Nagyvárad, 1804.) Propaedeumata theologiae christianae. (Debrecen, 1817.) Az Isten és a király félelme (Prédikáció I. Ferenc születésnapján). (Uo. 1826.) A királyokért való könyörgésnek a szentírásból vett formája (I. Ferenc születésnapján). (Uo. 1827.) A tisztaszívűek boldogsága (Gyászbeszéd özv. Simonffy Sámuelné Béllyei Erzsébet felett). (Uo. 1827.) Földi házból mennyeibe való költözés (Gyászbeszéd Kis Orbán István felett). (Uo. 1827.) Kegyes öröme és reménysége a hív alattvalóknak (Prédikáció I. Ferenc születésnapján). (Uo. 1828.) Ker. elmélkedés a napkeleti cholera… gyászos öldöklése között… (Uo. 1831.) Két éneke van a ref. énekeskönyvben. Több theol. munkája kéziratban maradt, közülük a legfontosabb: Bevezetés a magyarországi protestánsok közönséges eklézsiai törvényére. A temetésén tartott beszédek ki vannak adva. – Veje volt id. →Ercsei Dánielnek.

Irodalom: Révész Imre: B. É.-nak egy ösmeretlen munkája (Révész Figyelmezője, 1876.), Péczeli József: Emlékbeszéd B. É. felett (1841.), Zoványi Jenő: A tiszántúli ref. egyházkerület története (1939.).