Brunszvik Tóbiás (Galgóc, 1590. – Galgóc, 1646.) ev. püspök. Galgócon tanult. Külföldről hazajőve, 1613-tól három évig →rektor volt Csepregen. Ezutáni holléte nem ismeretes, míg 1617-ben szülővárosába ment magyar papnak. Innen 1620-ban →Thurzó Szaniszlóhoz távozott Semptére udvari papnak s egyúttal a szeredi egyház lelkészének. A →felsődunamelléki magyar egyházkerület ez évi májusban püspökévé választotta. Az 1622-i →semptei zsinat kánonait e minőségében ő szövegezte. A Thurzó kívánságára buzgó törekvést fejtett ki már mellőzött szertartásoknak visszaállítására, de kevés eredménnyel. Valószínű, hogy a pápizmushoz pártolni készülő Thurzó kedvéért, főként pedig egy mesterségesen ellene irányított bűnügytől való szabadulása végett tért ki róm. katolikusnak 1630 elejére, mint már egy idő óta újból galgóci magyar pap. Szereden egy vitát is rendezett ev. lelkészekkel 1630. jan. 22-én mintegy a saját igazolására. E lépéséről írta meg valaki a „Lelki gyötrelmeiről való vallástételé”-t versekben (Szered, 1630.). Harmincados lett azután ugyancsak Galgócon. Üdvözlő verset írt →Zvonarics Imréhez (1614.).

Irodalom: Havrán Dániel: Adatok B. T. életéhez (Prot. Szle, 1899.), Payr Sándor: Beethoven halhatatlan szerelmesének hitehagyott őse (Uo. 1927.).