Borosnyai Nagy Zsigmond (Vízakna, 1704. márc. 1. – ?Nagyenyed, 1774.) ref. tanár. Tanulását Vízaknán kezdte. Ezt 1717-től Nagyenyeden folytatván, 1724-ben a →togatusok sorába lépett. Miután itt →köztanítóságot is viselt. külföldre távozott s 1730. szept. 18-án Oderafrankfurtban, 1731. szept. 12-én Leidenben, az 1734–35. tanév folyamán Franekerben, 1735-ben Utrechtben iratkozott be az egyetemre. Járt Groningenben, Harderwijkben, majd Angliában is, hol rendezte a →nagyenyedi kollégium angol pénzének ügyét. Ezután visszatért Utrechtbe s ott 1736. nov. 23-án teol. doktorságot szerzett. A holland egyetemeken mindenütt stipendiumokat eszközölt ki honfitársai részére. Hazatérve, 1737. okt. 18-án érkezett Nagyenyedre elfoglalni →teol. tanári állását, melyre még Oderafrankfurtból meghívták a kollégiumi ifjúság „megegyezett suffragiuma szerint”. 1738-ban minden ok nélkül fogságra vetették, ahonnan azonban rövidesen kiszabadult. Neki és Ajtai Abod Mihálynak 1744-ben megtiltotta a →főconsistorium, hogy bírálat alá vegyék az egyház meglevő szervezetét, melynek helyébe ők →paritásost óhajtottak. – Kiváló képzettségének szorgalmas írói működésével is jelét adta. – Művei: De holocausto Jephtae virgineo. (Franeker. 1735.) Disputatio historica ad illustriora quadam scriptorum antiquorum de Domino nostro Jesu Christo testimonia. (Uo. 1735.) De testamentis ad pias causas. (Utrecht, 1735.) De prima symboli apostolici adornatione. I-II. rész (Franeker, 1735.), III. rész (Utrecht, 1736.) De prima symboli apostolici origine et perfectione. (Uo. 1736.) Summa doctrinae de Deo Spiritu Sancto (Az előbbivel egy füzetben). Oratio ad Deum Spiritum Sanctum (Az előbbiekkel együtt). Az igaz ker. embernek papi tisztiről, annak pedig legnemesebb részéről, um. a könyörgésnek tudományáról… (Amsterdam. 1736.) (Új kiad. 1786.) Jeremiás profétának siralmas éneke (Gyászbeszéd br. Kemény Sámuel felett, 1744.) (Hely és év n.) De libris ref. ecclesiae symbolicis. (Kolozsvár, 1745.) Az alázatosságnak… fényes tüköre (Gyászbeszéd gr. Székely Lászlóné gr. Bánffy Kata felett). (Uo. 1745.) Temetési oratio… (br. Kemény Kata felett). (Uo. 1747.) Az Úrban megholtaknak valóságos boldogságok (Gyászbeszéd Kendefi Gábor felett). (Uo. 1749.) Éli pap mellett nevelkedett… Sámuel (Gyászbeszéd gr. Bethlen Sámuel felett). (Nagyszeben, 1751.) A Jeremiás szent próféta… (Gyászbeszéd gr. Teleki III. Sándor felett). (Nagyenyed, 1768.) A szent Jóbnak vigasztalására… (Gyászbeszéd ugyanaz felett). (Uo. 1768.) Igaz magyar izraelita… (Gyászbeszéd br. Inczédi Sámuel felett). (Uo. 1770.) A szent János apostol választott úrasszonya (Gyászbeszéd örv. br. Alvinczi Gáborné gr. Gyulay Kata felett). (Uo. 1771.) Hosszú üdvözlő verset írt Van Alphen Jeromoshoz (Epinicium… 1736.), az utrechti egyetem százéves jubileumára (Hymnus secularis… 1736.), ugyancsak Van Alphenhez az 1737-i újévkor (Strenae cordiales et orales), rövidebbeket Marosvásárhelyi →Tőke Istvánhoz (1724.), Jancsó Jakabhoz kettőt (1731.), →Buzinkai Györgyhöz (1733.), egy Gordon nevű lengyelhez (görögül, 1733.) és →Bod Péterhez (1746.), hosszú emlékverset a magyar ifjak számára végrendeletileg alapítványt tevő Everwijn Annáról (Monumentum pietatis…), aki alkalmat szolgáltatott a „kegyes célú hagyatékokról” szóló, említett értekezésének írására is; végül gyászverset gr. Teleki III. Sándorról (1768.) és saját feleségéről, Pál Ilonáról (1770.). Külföldön létében nemcsak nyilvános vitákon szerepelt elősorolt értekezéseivel, hanem három ízben különböző tárgyakról szóló magán disputátiókon is, egyik alkalommal „De coccejanismo hungarico” tartván értekezést. – Unokája volt →Eperjesi Mihálynak, sógora Vásárhelyi (Maros-) →Tőke (II.) Istvánnak.