Borosnyai Lukács Simon (Székelyudvarhely, 1731. márc. 4. – ?Marosvásárhely, 1802. ápr. 4.) ref. lelkész, az előbbinek fia. Székelyudvarhelyen tanult és Marosvásárhelyen, honnan külföldre menve, a berni egyetemnek volt hallgatója. Hazatérvén, 1762-től Marosvásárhelyen lelkészkedett. 1774-ben →generalis notariussá választották, de már a következő évben lemondott. 1784-ben ismét felkérték e tiszt elvállalására, de teljesíthetetlen feltételekhez kötötte elfogadását. Korában Erdélynek legkedveltebb prédikátora volt. – Művei: Hitnek világgyőző nagy ereje (Gyászbeszéd gr. Rhédei János felett). (Kolozsvár, 1768.) Temetési prédikáció (gr. Bethlen Ádámné br. Bánffy Klára felett). (Uo. 1768.) Igaznak halála (Gyászbeszéd br. Wesselényi Ferenc felett). (Uo. 1771.) Temetési prédikáció… (gr. Wass Miklós felett, 1769.) (Uo. 1771.) Temetési prédikáció… id. br. →Daniel István tisztességére… (Uo. 1775.) Temetési prédikáció… (gr. Bethlen Ádám felett, 1772.) (Uo. 1775.) Szent Mihály ordója (prédikáció). (Marosvásárhely, 1777.) Temetési prédikáció… (br. Kemény Miklós felett. 1775.) (Kolozsvár, 1778.) Jó atya és annak gyermeke… (Gyászbeszéd gr. Teleki László és gr. Toroczkay Zsigmondné gr. Teleki Eszter felett). (Uo. 1779.) Jó feleség képe (gr. Toldalagi Ferencné br. Bánffy Kata felett, 1768.). (Marosvásárhely, 1783.)