Bocskay István (Kolozsvár, 1557. jan. 1. – Kassa, 1606. dec. 30.) ref. vallású erdélyi fejedelem. 1592-ben nagyváradi kapitány és bihari főispán volt. Több ízben járt Prágában Rudolf királynál követségben. 1599-ben Báthory András száműzte Erdélyből s megfosztotta birtokaitól. Ekkor tanácsadója lett Rudolfnak az erdélyi ügyekben, de alig egy év elteltével visszakapván javait, előbb Nagyváradon, majd Debrecenben telepedett meg. Básta zsarnoksága Erdélyben, a protestánsok elnyomására való törekvés és a Rudolftól önkényesen hozott 1604. évi XXII. tc. általános forrongást idézvén elő Magyarországon, B. a török biztatására 1604 októberében fegyvert fogott az alkotmány és vallásszabadság megvédésére. Csakhamar köréje sereglett egész Erdély és Magyarország. Az erdélyi rendek Medgyesen, a magyarországiak Szerencsen 1605-ben fejedelmükül választották s ez utóbbiak kimondták egyszersmind a protestánsoknak a róm. katolikusokkal való egyenjogúságát is. Diadalmasan nyomultak előre seregei s kevés idő alatt hatalma alá került szinte az egész Magyarország. Rudolf kénytelen volt vele alkudozásba bocsátkozni, aminek eredménye aztán a →bécsi békekötés lett. Ebben Bocskayt a király elismerte Erdély fejedelmének s megerősíté néhány magyarországi vármegye birtokában. A vele harcoló hajdúkat a mai Hajdú és Bihar vármegyékben letelepítette és 1605 végén nemesekké tette. A törökkel Zsitvatorokon kötött békét szintén B. hozta létre. Működésének nagyszabású vívmányaiban nem sokáig gyönyörködhetett, mivel rövidesen meghalt. Állítólag megmérgezte kancellárja, Kátay Mihály.

Irodalom: Révész Imre: Emlékezés B. I.-ról (Révész Figyelmezője, 1878.), Márk Ferenc: B. I. és a bécsi béke (Prot. Szle., 1904.), Kovács Sándor: B. I. a szabadsághős és békeszerző fejedelem (1906.), Lencz Géza: B. I. halála és temetése (Prot. Szle., 1907.), Uő.: Der Aufstand Bocskay’s und der Wiener Friede (1917.), Károlyi Árpád: A huszonkettedik artikulus (1889.), Uő.: A vallásszabadság ügye a korponai gyűlésen (Sz. 1894.), Uő.: B. szerepe a történetben (1898.), Uő.: B. és a bécsi béke (1907.), Révész Kálmán: B. I. apológiája (Prot. Szle., 1906.), Károlyi Árpád: Néhány történelmi tanulmány (az említettek együtt, 1930.), Kiss Ernő: B. I. és a bécsi béke (1906.), és a Bécsi békekötés alatti irodalom.