Blázy (Blasius, Blahoszláv) János id. (Ivánkafalva, 1684. jún. 2. – Nagypalugya, 1763. máj. 4.) ev. lelkész. 1694-től Körmöcbányán, 1702-től Boroszlóban, 1704. ápr. 29-től Wittenbergben tanult. Hazájába 1706 februárjában indult vissza s itt először Tótlipcsére, 1708-ban Stubnyára, 1710-ben Divékújfaluba, 1712-ben Trencsénbe, 1719-ben Turopolyára, 1723 táján Krencsre választották papnak. Később lemondott hivataláról s 1749-től fiánál tartózkodott Nagypalugyán. – Művei: mind szlovák nyelvűek: Luther kátéja bibliai mondásokkal. 1717. Evangeliumi részletek. 1717. Minden lélek dicsérje az Urat (77 ének). 1720. Lelki és házi gyógyszertáracska. (Puhó, 1734.) Új gyönyörűségek (Imák és énekek). (Pozsony, 1743.) Tabor hegye alatt (Énekek). 1745. (Több kiadása van.) Üdvözlő verset írt Lycius Györgyhöz (1705.).