Zsolnai ev. zsinat, a vallásszabadságot biztosító →bécsi békekötés, főleg pedig az 1608. évi koronázás előtti ama törvénycikk alapján ült össze, amely kimondotta, hogy mindenik vallásfelekezetnek saját elöljárói legyenek, vagyis a prot. egyházak ne függjenek a kat. főpapoktól. Már 1609-ben megkísérelte megtartását →Thurzó György, de csak nádor korában, 1610-ben sikerült szándékát megvalósítani. Az északnyugati tíz vármegyéből egybegyűlt világi és lelkészi tagok ez évi márc. 28–30-án a Thurzó elnöklésével saját területükön három →superintendentiát szerveztek a szlovák ajkúak részére, míg a németek részére inspectoratust, a magyarok részére egy ugyancsak inspectoratust. Élükre megválasztották a püspököket, illetőleg →inspectorokat, s általában minden irányban megtették a szükség követelte intézkedéseket. A zsinat végzései, melyek róm. kat. részről nemcsak heves támadásokat, hanem formaszerű tiltakozást is vontak magukra, s meglehetősen gyarapodására szolgáltak a polemikus irodalomnak, még ugyanabban az évben s azóta is többször napvilágot láttak; legújabban →Szeberényi János adta ki a „Corpus maxime memorabilium synodorum…” c. gyűjteményben (1848.), magyar fordítását pedig →Zsilinszky Mihály erről szóló művében (1910.) és Krizsán Zsigmond a Holuby József művének magyar fordításában (1910.). Az ellene való tiltakozást és a kánonok apológiáját (a kánonokkal együtt) közölte az →Okolicsányi-féle „Historia diplomatica” (1710.).

Irodalom: Doleschall Sándor: Die silleiner Synode (Jahrbuch der Gesellschaft für die Geschichte des Protestantismus in Österreich, 1881.). Zoványi Jenő: A zsolnai ev. zsinat (Budapesti Hírlap, 1910.), Zsilinszky Mihály: Az 1610. évi zsolnai ev. zsinat háromszázados emlékünnepén (1910.) Havrán Dániel: A zsolnai zsinat (Prot. Szle, 1913.), Uő: A zsolnai zsinat előzményei (Uo. 1913.), Janoska György: A zsolnai zsinatról (szlovákul, 1910.) Holuby József: A régi zsolnai ev. egyházközség történetének rövid vázlata (szlovákul. 1910.), magyarra ford. Krizsán Zsigmond (1910.).