Zsíros József (Hernádszentandrás, 1900. máj. 31. – ?, ?) ref. tanár. Sárospatakon tanult, hol 1920-ban végezte a gimnáziumot, 1924-ben pedig a teológiát. Ekkor Amerikába ment s egy évet a philadelphiai egyetemen töltött. Hazatérve, putnoki →káplán. 1927 januárjától ondi lelkész volt s 1928 szeptemberétől a sárospataki →teol. akadémián az ószövetségi tudományok tanára, előbb helyettesi, 1930-tól – midőn teol. doktorságot szerzett Debrecenben – rendkívüli. 1935-től pedig – midőn egyetemi magántanárrá habilitáltatott ugyanott – rendes minőségben, közben azonban az 1931–32. tanévben a berlini egyetemen időzött. 1947-ben kimenvén Amerikába s vissza nem térvén, ezzel megszűnt a tanársága. – Művei: A dávidi zsoltárok szerzősége a zsoltgror első könyve alapján. (Sárospatak, 1930.) Der kultische Charakter des sogenannten Deboraliedes. (Uo. 1932.) Az ószövetségi exegesisi jelentősége az igehirdetésben. (Uo. 1934.) Jahveh, az atyák istene. (Uo. 1934.) Dániel könyve. (Uo. 1937.)