Zoványi József (Szilágysomlyó, 1700–1712 között – Szilágycseh, 1775.) ref. lelkész. Tanult Zilahon és Kolozsvárt, ahonnan 1727-ben külföldre ment s ez évi nov. 10-én Groningenben iratkozott be az egyetemre. Hazájába visszatérve, 1732-ben Kémeren, 1739-ben Szilágycsehben, végül 1747 januárja után valamikor Zsibón lett lelkész. 1758 tavaszától →esperese volt a →szilágyi egyházmegyének, melynek a →tiszántúli és az →erdélyi egyházkerület közötti sajátos helyzete, párosulva még azzal az egyéni véletlenséggel, hogy ő éppen Zsibón, az erdélyi egyik →főgondnok, br. Wesselényi Ferenc falujában működött, végre is odajuttatta, hogy a tiszántúli közzsinat 1769-ben letette nemcsak az esperesi, hanem a papi hivatalról is. Ekkor Szilágycsehbe vonult. – Művei: Utolsó kenet… (Gyászbeszéd br. Wesselényi István felett). (Kolozsvár, 1759.) Megújult gyásznak oszlopa (Gyászbeszéd br. Kemény Polyxena felett). (Uo. 1765.)

Irodalom: Zoványi Jenő: A tiszántúli ref. egyházkerület története (1939.).