Zoványi (1887-ig Krausz) Jenő (Szilágyzovány, 1865. szept. 11. – *Budapest, 1958. jún. 24.) ref. vallású egyetemi tanár. Katolikusnak született. Az elemi iskolát 1871–73-ban Szilágycsehben a reformátusoknál, 1873–74-ben Nagybocskón, a gimnáziumot 1874-től 1882-ig Zilahon végezte. Ez év szeptemberében papnövendék lett Nagyváradon, de onnan egy hónap múlva kilépve, szülőfalujában várta be 18. éve betöltését, mikor is a ref. egyházba lépett át. Ettől fogva teológiát hallgatott Sárospatakon, hol az 1887–88. tanévben teol. segédtanári és kollégiumi alkönyvtárnoki tisztet viselt. Majd az 1888–89. tanévben az utrechti egyetem teol. karán, az 1889–90. tanévben a kolozsvári egyetem bölcsészeti karán folytatta tanulmányait. 1889 szeptemberében teol. magántanári képesítést szerzett Sárospatakon, s kevéssel előbb →káplánkodni kezdett Kolozsvárt, ahol 1891 júniusában lelkésszé választották. Miután 1894 májusától Tiszaföldváron lelkészkedett, 1901-ben tanárnak hívták meg a sárospataki →teol. akadémia egyháztörténelmi tanszékére. Tudományos meggyőződése miatt 1910 áprilisában elveszítette állását, de perújítás útján 1912 áprilisában visszanyerte azt, közben a székesfővárosi levéltárban töltvén be hivatalt. 1914-ben aztán a debreceni egyetemre neveztetett ki az egyháztörténelem tanárának. A →konventi bíróság 1920-ban elvette lelkészi jellegét, felettes hatósága pedig 1922-ben nyugalmazta. 1927-ben Budapestre költözött; itt érte meg 1945. évi új kinevezését s ekkor koránál fogva újra való nyugalmazását. – A →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak 1899-től 1921-ig választmányi tagja volt, a Sárospataki Irodalmi Kör 1904-ben ügyvivő elnökévé, az akadémiai tanári kar a →budapesti második zsinatra póttaggá, a debreceni egyetem 1917-ben teol. díszdoktorrá választotta. A tudományos minősítő bizottság 1952-ben saját kérése nélkül kandidátusságra érdemesítette, amit azonban nem fogadott el; 1956-ban aztán a történettudományok doktorává minősítette a bizottság. Irodalmi munkássága 1884-ben a →Sárospataki Lapokban kezdődött, s más egyházi lapok és különböző szakközlönyök is számtalan kisebb-nagyobb cikkét közölték azóta. Tudományos dolgozatai és közleményei a szakfolyóiratokban jelentek meg, a Pallas Nagy Lexikonába pedig pár százra menő cikket írt. Felelős szerkesztője volt a Sárospataki Ifjúsági Közlönynek (az 1886–87. tanévben) és a Vallás és Egyháznak (1894.), valamint társszerkesztője a Sárospataki Lapoknak (1904.). – Jelentékenyebb közleményei és külön kiadott művei: Tanulmányok a magyar prot. egyház és irodalom történetéből. (Sárospatak, 1887.) Vázlatok Németalföld theol. viszonyairól (P. E. I. L., 1889.). A coccejanismus története. (Budapest, 1890.) Válasz dr. Kovács Ödönnek… (Kolozsvár, 1890.) A boldogság forrása (Prédikáció). (Uo. 1891.) Beköszöntő beszéd Kolozsvárt. (Szilágysomlyó, 1892.) Theol. Ismeretek Tára (3 k. →Antal Géza, →Rácz Kálmán. →Révész Kálmán, →Tüdős István némi közreműködésével). (Mezőtúr, 1894–1901.) Egyleveles nyomtatványok s irodalomtörténeti adatok a kolozsvári reformátusok belső templomában (Itk; 1895.). Magyarországi →superintendentiák a 16. században. (Budapest, 1898.) Brieven van Nederlandsche geleerden aan Hongaarsche geleerden (Nederlandsch Archief voor Kerkgeschiedenis I. 1902.). Levelek →Ráday Páltól egyházi ügyekben (M. Prot. Et. Adattár, 1902.). A coccejanismus lényege, fejlődése és jelentősége (Prot. Szle, 1903.). →Kossuth és Rákóczi (Két emlékbeszéd). (Sárospatak, 1903.) Egyetemes →főgondnok és →főconsistorium a magyarországi ref. egyházban (Budapest. 1903.) (Egy részének új kiadása →„Bessenyei György mint ref. főconsistoriumi titkár” c. alatt Sárospatak, 1909.) Adatok a 18. század első felében tartott ref. →konventek történetéhez (M. Prot. Et. Adattár, 1904.). Az 1848. évi XX. törvénycikk és a prot. iskolák (Országos ref. tanáregyesület évkönyve, 1904–1905.). Alkalmi beszéd 1906. márc. 15-én. (Sárospatak, 1906.) Három ügyirat a Zoványi Jenő és dr. Tüdős István ellen folytatott fegyelmi ügyben. (Miskolc, 1906.) →Miskolci Csulyak István zempléni ref. esperes (1629–1645.) egyházlátogatási jegyzőkönyvei (Történelmi Tár, 1906.). A sárospataki akadémia bölcsészeti tanszékének aggasztó jövője (Álnévvel). (Miskolc, 1907.) A prot. theol. tudomány a hollandoknál, angoloknál és franciáknál (A →Warga–Zoványi-féle egyháztörténelem III. kötetében). (Sárospatak. 1908.) A theol. irodalmi munkásság a magyar prot. egyházakban (Uo. 1908.) A Kálvin-Warga-Zoványi ügy felvilágosító iratai (Egy kivételével az ő tollából). (Miskolc, 1908.) A →zempléni ref dioecesis zsinatai Miskolci Csulyak István esperes idejében (Történelmi Tár, 1909., befejezetlen). A reformáció egyháza. (Sárospatak, 1909.) Kisebb dolgozatok a magyar protestantismus történetének köréből. (Uo. 1910.) Sárospatak reformációja és a róla szóló hamis tudomány (Db. Prot. Lap, 1910.). A püspöki hivatal a tiszáninneni ref. egyházkerületben (Prot. Szle, 1911.). A protestantismus fogalma és lényege (Theol. Szaklap, 1911.). Puritánus mozgalmak a magyar ref. egyházban. (Budapest, 1911.) Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez (M. Prot. Et. Adattár, 1911.). Miskolci Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve (Uo. 1911., 1927., 1928.. 1929., befejezetlen). →Ágens-választás 1762–1763-ban (Prot. Szle, 1914.). A magyarországi protestantismus történetének jelenlegi állása (Uo. 1914.). →Szeremlei Gábor és a →Helytartótanács (Uo. 1915.). Adatok a magyar protestantismus múltjából (Uo. 1915., 1916., 1917.). A reformáció művelődéstörténeti jelentősége. (Debrecen, 1916.) Az evangéliumi protestantismus egysége a reformáció különféle irányaiban (Prot. Szle, 1918.). →Czeglédi Ferenc életrajzi adatairól (Sz. 1918.). Hittudomány és tanszabadság (Nyugat, 1918.). Protestantismus és humanismus (Független Szemle, 1921.). A helvét reformáció két iránya (Uo. 1921.). A felvilágosodás története. (Budapest, 1922.) A reformáczió Magyarországon 1565-ig. (Uo. 1922.) →Sámbár Mátyás és →Kis Imre hitvitái s az ezekkel egyidejű hitvitázó művek. (Debrecen. 1925.) Prot. lelkészek nyugtatványai régi tizedjegyzékek mellett (M. Prot. Ft. Adattár, 1929.). Állam és egyház (Századunk, 1930.). A sárospataki iskola a 16. században (Prot. Tanügyi Szle, 1930.). Ref. iskola Kolozsvárt 1608 előtt és egyik tanáráról valami (Uo. 1931.). Képek a keresztyénség életéből. (Mezőtúr, 1931.) Szóbeli hitviták Sárospatakon és Kassán (Theol. Szle, 1933–34.). Szekfű és társai történetírása. (Budapest, 1938.) A →tiszántúli ref. egyházkerület története. (Debrecen, 1939.) Új egyháztörténetírás. (Kolozsvár. 1940.) Cikkei a Theol. Lexikon részére a magyarországi protestantismus történetéből. (Budapest, 1940.) Akadémikus, céhbeli és dilettáns egyháztörténetírók. (Uo. 1943.) – Sajtókészen egy pár kisebben kívül a következő nagy művek: A magyarországi protestantismus története 1895-ig. A magyarországi protestantismus a 16. században. Dávid harca Góliáttal (Emlékiratai). Sárospataki és debreceni küzdelmeim az egyházi hatalmasságokkal. – Átnézte, kiegészítette és Függelékkel látta el Warga Lajosnak „A ker. egyház történelme” (3 k. 1905–8.) c. művét. – Sógora →Rohoska Józsefnek, apósa →Deme Lászlónak, másodfokú sógora →Kincs Gyulának.