Zombory Gedő (Marosvásárhely, 1836. – Szerencs, 1913. szept. 17.) ref. lelkész. Marosvásárhelyen kezdte iskoláit. A szabadságharc után két évig Székelyudvarhelyen, majd ismét Marosvásárhelyen, végre Kolozsvárt tanult, hol 1856-ban bevégezvén a teológiát, Nagyenyedre ment →köztanítónak. Innen 1858-ban külföldre indult s a Baseli (1859. máj. 16-tól). marburgi (1859. nov. 4-től), zürichi és genevai egyetemeken hallgatott. Hosszabb utazás után hazatérve, egy darabig Pesten időzött, míg 1861 őszén Szatmáron gimnáziumi tanár, 1867-ben Megyaszón lelkész lett. A →tiszáninneni egyházkerület 1887-ben tanácsbírájává választotta. – Művei regényeken kívül a következők: Útirajzok (2 k.). (Szatmár. 1861.) Vázlatok az újabbkori bölcsészek életéből (Sp. Füz. 1862–63.). Fichte János Tódor élete és munkássága. (Sárospatak, 1863.) A →Heidelbergi Káté értelmezése. (Kolozsvár, 1864.) Úttörők (Regényes korrajz a magyar prot. egyháztörténelemből 2 k.). (Sárospatak, 1866.) A hithagyó Julián római császár (Sp. Füz. 1866–67.). A ker. egyház múltja. (Uo. 1867.) Kísérletek a vallási bölcselemből (Sp. Füz. 1868.). Korszerű egyházi beszédek (2 k.). (Miskolc, 1869–70.) Egyházi beszédek ünnep és vasárnap délutánra (I. k.). (Budapest, 1880.)