Zigán János (Ajka, 1772. márc. 19. – Kemeneshögyész, 1809.) ev. lelkész. Tanulmányait 1784-től Sopronban végezte. 1792-ben lévitának vitték Veszprémbe, hol 1794-ben lelkész lett. Innen 1798 nyarán Kemeneshögyészre ment papnak. – A dunántúli 1805-i →énekeskönyvben 49 éneke van, azonkívül többnyire alkalmi verseket írt. Ilyenek: „A palotai ev. árvaház felszenteltetésének alkalmatosságával” (1793.), →Nagy István →superintendenssé lett emeltetésének napján…” (1796.), Fejér Zsófia Wels Mihályné felett mondott versei (1798.), „Kamondy Márton… emlékezet oszlopja” (1800.), →„Perlaki Dávid halálát kesergő búcsúztató versek” (1802.), „Halotti versek Barcza János utolsó tisztességére” (1805.). Azonkívül a következő egyházi érdekű művei vannak: Köszönet a jóltevőkhöz. (Hely n. 1794.) A két oldalról tekintett földi élet (Gyászbeszéd Hajas Tamás felett). (Sopron. 1802.) Nagybritanniának egyházi, polgári, tudománybeli állapota a XVIII. század vége felé. (Pest, 1808.) Palotási Karolina kisasszony története az erkölcsi érzés nemesítésére. (Uo. 1808.)