Zágoni Aranka György (Koronka, 1705. k. – Szék, 1767. jún. 9.) ref. püspök. Koronkán kezdett tanulni. Még Marosvásárhelyen és Nagyenyeden tanult, majd ellátogatott külföldre is, hol 1729. máj. 31-én a genevai, 1731. máj. 17-én a baseli egyetemre iratkozott be. Innen kevés idő múlva hazatérvén, kilenc hónapig másodpap volt Marosvásárhelyen, de már 1732-ben széki, 1747-ben marosvásárhelyi →elsőpap, 1755-ben pedig újból széki lelkész lett. Itt még ebben az évben →esperessé választotta a →széki egyházmegye. Miután 1760-ban →egyházkerületi főjegyzővé tétetett, ebből folyólag 1765 márciusában püspökségre következett, de esperesi hivatalát is megtartotta egészen haláláig. – Művei: De primatu oeconomiae novi testamenti. (Geneva, 1730.) Örökös ház… (Gyászbeszéd Wass Dániel felett). (Kolozsvár, 1741.) Amaz ő Ura házának terhét viselő… (Gyászbeszéd →Deáki Filep József felett). (Uo. 1752.) A híves patakokra kívánkozó… (Gyászbeszéd id. →Verestói György felett). (Uo. 1765.) Isten eleibe bocsátott könyörgéseknek együgyű gyakorlása. (Hely n. 1766.) A ker. léleknek halál félelmei ellen való orvosságai (2 k. Darlincourt után franciából, hasonló nevű fia adta ki, aki némelyek szerint fordította is.) (Uo. 1768.) (Új kiad. Pozsony, 1775.) – Veje volt →Bonyhai Simon Györgynek és atyja annak az A. Gy.-nek (1737–1817.), aki egyik vezére volt ama nagyarányú mozgalomnak, mely Erdélyben is folyt a nemzeti művelődés ügyéért.